Régi kalandok, történetek...

Volt egyszer, hol nem volt …
Ahogy a mesében, itt is volt egy király, kinek három lánya közül a legkisebb volt a legcsalafintább, legeszesebb!
 Eladósorba kerültek a lányok, a két idősebb hozzáment az elsőként jelentkező herceghez. A fiatal királykisasszony kérette magát, és különböző teszteknek / próbáknak vetette a kérőket alá.
 Egy nap, egy ifjún akadt meg a szeme, aki a szomszéd várban lakozott. Kiderült, hogy a kiszemeltnek se volt közömbös a kellemesen gömbölyded leány, és egymással szembekerülve, teljesen elvesztek egymásba. ;)
 Ó, azok az édes ajakérintések, finom ölelkezések mindkettőjüket a mennyekbe repítették.
 De a lány nem hitt a mesékben, és kíváncsi volt, hogy vajon a fiú mennyire hűséges. Kiötlötte, hogy álruhában szállást kér egy késői este, és kideríti, vajh’ tesz-e valami kellemes ajánlatot a jelöltje.
Míderbe préselte magát, mellei szinte kibuggyantak, derekát szorosan tartotta a fűző, ajkait vérvörösre festette, haját hosszú, szőke paróka alá bújtatta, és merész tűsarkút kerített puha lábára.
 Megjelent este a kapuba, a kérése meghallgatásra talált, s egy éjszakát a herceg vendégeként tölthetett.
 A fiatalember végigmérte, érezte vágyát az ölében, hisz ilyen tökéletes erotikus nőt nem látott még a közelbe. Gondolt a leendő feleségére, de csak azért, hogy nehogy most jöjjön tőle galambposta, mert a szemét erről a lányról le nem vette!
  A lány rámenőssé vált, kellette magát, pajzán dolgokra terelte a témát, s ez az ifjú herceget felajzotta, de valami furcsa érzés is megragadta…. Nem érezte, hogy sokat kéne hódítania, pedig a csábítás az ő dolga, s a nő csak pirulhatna. De ez a démon annyira szemtelenül nyíltan beszélt szemérmes dolgokról, hogy a királyfi elhessegette a baljós jelet, és csak a leendő éjszakáról csevegett.
 Kiderült, hogy e tökély nem szereti, ha ajkát ajakkal kényeztetik, mert az olyan idegen számára, ahogy ő hívta: „nyálcsorgatás” nem volt ínyére. Legörbült a fiú szája, de még mindig a bűvkörében égett, így tovább folytak e buja estébe. Amikor a herceg már teljesen átadta az érzékeit e pásztoróra gondolatának, akkor jött a következő „pofon”. Csak természetesen lehet vele együtt, mert a Nő nem szereti a védelmet nyújtó apró műanyagot. 
Na, ezt már nem, - gondolta a királyfi…!
Egy idegennel nem fog önfeledten pajkoskodni! 
Ezután hiába csábította az álruhás kisasszony a férfiút, meghallgatásra sem talált. Önelégülten mosolygott, és faképnél hagyta a csodálkozó herceget, hazaszaladt serényen, boldogan. S a toronyszobába álmodozásba fogott.
A királyfi vágyódott az ismeretlen után, de tudta, hogy a betegségek veszélyesek ám! Így ezzel nyugtatta magát, hogy biztos elkapott volna valami csúnyát! 
Rögtön postagalambot ragadott, lábára üzenetet aggatott, és őszintén bevallotta a kedvesének, mily csábítás mételyébe lépett. Hamarosan megérkezett a válaszposta az éjszakába, hogy a lány megérti, ha kívánalma támadt, és köszöni, hogy megosztotta kalandját, és nem hallgatott sunyi módon palást alá bújva. A fiú nem tudhatta, hogy a puha kis menyasszonya mily boldog!
 Másnap egy új színű galambot fogott a lány, nem a megszokott halvány-színűt, hanem rikító lilapántlikásat, s úgy írt, mintha a tegnap esti vendéglány lenne, és felajánlotta pár mérföldre lévő kastélyát, hogy ott elbújhatnak, és a testiség oltárán áldozhatnak. Mindezt obszcén szavakkal körítve, hogy magát ne keverje gyanúba. 
 A herceg meglepődött, de emlékezett a tegnapi rossz szájízre a beszélgetéstől, és válaszra sem méltatta, csupán kedvesének továbbította az élénk galambot. A lány csak mosolygott, szívébe végtelen öröm költözött, hogy talán már megnyugodhat a szíve, és szerelme beteljesülhet e férfibe.
 Lelkiismerete nem engedte ezt a dolgot szótlanul, s még aznap délután bevallotta, hogy bár szégyelli a dolgot, de ő volt a tökéletes idegen este, és csak próbára tette a hűséget.  Félt, hogy elveszíti választottját, de a herceg pozitívan reagált… Hogy, lám neki ilyen furfangos kedvese van, ki képes megváltoztatni külsejét is, csak teljesen elhitessen valamit.
 Boldogan ölelte meg kedvesét,  és ma is élnek, ha meg nem, akkor már meghaltak! 


 
 

www.moi.eoldal.hu

Nem kell aggódni, nem pikáns történet olvasója lehetsz, csupán egy újabb élményem osztom meg, ... :P
 Ha pindurt érdekel, nem találod hosszúnak.. ;)

  Gyorsan kellett távoznom az országból…
No, nem azért, mert kerget a tatár, hanem azért mert  helyettesítést kellett bevállalnom. Buszt intéztem magamnak, 800km-re lévő alpesi munkahelyem eléréséhez. Nem egyszerű dolog, de egy külföldi utazási iroda helyet adott a járatán Budapesttől Bajorországig.
Nyugodt voltam, hogy biztos a kiutazásom. Eddig többször mentem a Keletiből vonattal, de most nem volt akciós jegyük, így a kényelmetlen busz maradt.
 Csütörtökre kellett kiérnem, kedden reggel jött egy telefon, hogy sajnos utólag nézték meg, és a foglalásom nem a magyar indulási helyről adatott meg, hanem Csehország fővárosából. Na, brávó! … és oda ki visz el? Majd felfogadok egy echós szekeret, vagy stoppolok az autópályán. Na, ezt gyorsan lemondtam. Elkezdtem telefonálgatni, mert internet ilyenkor véletlenül sincs a közelben… Tudakozó zaklatása - párszor, a cégem értesítése, MÁV és Volán információk gyűjtése. Végülis sikerült egy nappal korábbi buszra helyet foglalni, vagyis kedd este 19 órára a Nyugatiba kell lennem, ahhoz, hogy kiérjek a megbeszélt időpontra.
12.40-kor indult a busz a városkámból Budapestre,… Biztos, ami biztos kimentem fél egyre. Senkit sem láttam bőröndökkel, vagy egyáltalán a megállóba. Kérdezem a lézengő sofőr bácsikat, hogy ma is indul ez a járat, mire a bajszuk alatt mosolyogva elmondták, hogy 10 perce már elment ez az expressz,… Mert ugye a kapkodásban elnéztem 20 percet…
 Nem is voltam morcos….á, dehogy! Most mi lesz?  a következő innen csak 3 óra múlva indul, és akkor már csak nyomokat olvasgathatnék, mint egy sziú indián. 
 Tehát újratervezés! :D
Mivel ebből a városkából nem jutok B-be, akkor egy A városból talán nagyobb eséllyel pályázhatok. Így a buszpályaudvarról átlovagoltam a nagyvárosba, ahol meglepetésemre 2 óra múlva indult egy IC-szekér. A beérkezési ideje, épp csak annyit engedett meg, hogy 2metróval végigrohanjam a várost…. Se egy jó nagy adag gyrost, se egy fél liter kólát nem engedett meg, de még egy nyalintásnyi csavaros fagyit sem. 
 Minden a terv szerint alakult innentől! Az IC csak 10 percet késett, a BKV-járaton nem kellett jegyet felmutatnom, mert alkalmi ismerősöm a vonatról végigkísérte pesti utam, és segített bliccelnem. A nemzetközi busz ott volt a parkolóban, és csak rám várt! :D
 DE elértem!!
 Kifizettem a kedvező viteldíjat, lefoglaltam egy hármasülés szélső helyét, találkoztam egy régi ismerőssel a parkolóba, ölelkeztünk és váltottunk néhány szót, majd beterelgettek bennünket indulás miatt a mikrobuszba. Akkor vettem észre, hogy az új felszálló beljebb csúsztatta a táskám, így középre kerültem… Becsüccsentem egy magas jóképű és egy kicsit erősebb macika közé. Húzogattam a miniszoknyám, mert folyamatosan látni engedte puha csülkeim, ezzel egy pindurt odatereltem a figyelmüket, pedig pont az ellenkezőjét akartam elérni! Mivel nem volt kapaszkodási lehetőségem, kértem őket, hogy támasszanak ki. És elkezdtem kérdezni, hogy  „Ott vagyunk már?” Ezen nevettünk. Hiszen még Budára se értünk át!
Azt hittem a vékonyabb pasival beszélgethetek majd, ami ment volna, csak a másik is bekapcsolódott a csevegésbe, és miután kiderült, hogy a cingi nős, és villogott a karikagyűrű az ujján, a másik felé fordultam inkább.))) Vajon miért?! :D
 Nem sokat beszélgettünk, mert mindegyikünk fülébe bekerült egy apró kütyü, és vigadoztunk a leadott zenére.
 Ahogy sötétedett, úgy ásítoztam egyre sűrűbben. De nem volt, ahova lehajtsam kókadozó fejem, így egyre lejjebb csúsztam az ülésbe, és már szinte befolytam az előttem lévő utas alá, amikor a macika megszólalt, hogy nyugodtan dőljek neki, mert ő úgyis elfoglal másfél ülést. Mentegetőztem, hogy ne mondjon ilyet, engedje el nyugodtan a testét, és lazulva pihenjen csak…de azért megköszöntem a lehetőséget! Végigmértem leendő párnámat, és arra a megállapításra jutottam, hogy a fehér pólója alatt jó kis izomcsoportok gyülekeznek, és milyen érdekes lesz odahajtanom a fejem egy idegen bőréhez. De nem volt más választásom! A másik oldalamon a srác már javában alvadt, a közelembe se volt a válla, de a karja támasztotta az oldalam.
Egy pindurt úgy helyezkedtem, hogy ha elpilledek a „megbeszélt vánkosra” pottyanjon a buksim, így fészkelődtem, ők meg felélénkülve vigyorogtak a szenvedésemen.
 Arra ébredtem, hogy nem fáj a nyakam, mert Macika úgy rakta a karját, hogy kényelmesen pihenjek, bár ő a másik oldalra, az ablakba billentette a fejét, és szuszogott. Kellemes volt….
 Többször megálltunk benzinkutaknál pihenőt tartani, ilyenkor úgy szétrebbentünk, mintha nem is láttuk volna egymás pofiját az úton, és így izgalmas volt újra beszállni minden alkalommal. Széles vigyorral várta, hogy beszálljak, megjegyeztem, hogy „na, akkor most újra rádmászok a nagy fejemmel!” Mire ő csak nevetett, és már rakta is a karját a megfelelő pozícióba. 
Kimondottan illatos volt a bőre, és amikor a harisnyás lábam az előttem lévő ülés alá nyújtottam, éreztem, hogy terpeszbe teszi a lábát, és szinte alábújik a combom alá… Na, most erre mit léptem volna? Vágjam pofon? Hiszen kedvesen tűri, hogy párnának használom,… és elfoglalom az ő lába helyét is. Hát hagytam… 
A következő megállónál már szinte én raktam keresztbe a lábaim az ő combján, és karoltam bele izmos felső karjába,…az az igazság, hogy jó volt hozzábújni, nem intimitás miatt, hanem egyfajta védelmet éreztem, és a sötétben megnyugvást sugárzott. Ő is ezt érezhette, mert ha hirtelen felkapcsolja valaki a villanyt, és meglát minket, azt gondolhatta, hogy az ölében tart, és mi összetartozunk…pedig nem is! ;)
 Amikor éberebb lettem hajnalra, akkor meg nem mertem / akartam megmozdulni! Kellemes volt ez az ismeretlen kar-láb egybefonódás! Köhögött, tehát ő is fenn volt már…mégse tett semmit ellene!
 Megérkeztünk a célállomásomra, ő még tovább utazott. Megköszöntem a kedvességét, a puha párna nyújtotta előnyt, és mosolyogtam széles vigyorral. A válasza nem volt meglepő, mert szívesen volt az „ágyneműm”, és külön szót érdemelt tőle, hogy a lábam átadtam az ő terhére, mely neki különösen jólesett. Pirulva nyújtottam a kezem a búcsúhoz.
 Ezután már csak a megszokott hajnali unatkozó, álmos arcokkal találkoztam, de volt, akiből kicsaltam egy válaszmosolyt, és megédesedett mindkettőnk reggele.

 Minden utamon történik valami apró különlegesség…
szeretek utazni, meg kell állapítanom! ;) :p
  



www.moi.eoldal.hu

A mai napot Ingriddel töltöttem. illetve a délelőtt ide vonatkozó részét...
Ezt írtam meg e blogban... ;)
Ha hosszúnak találod, ne is olvasd el... :P

 Miért van az, hogy az emberrel akkor is történik valami, ha nem is akarja, nem is számít rá, vagy nem is sejti?
Reggel korán keltem, úgy gondoltam, hogy biciklivel megyek a nagyvárosba, ami 40km-re van a városkámtól. Mi ez a táv nekem? :D
 Nem kell meresztgetni a szemeket, csak nem akartam a vonaton cipekedni, és úgy gondoltam, hogy jót tesz egy csepp mozgás a punnyadt testemnek. Igaz, hogy naponta 6-7km-t gyalogolok, de az még sem kerékhajtósdi, és nincs annyi gyönyörű látnivaló.
 Szóval az volt a tervem, hogy napfelkeltekor megindítom a pedálokat, és uzsgyi, neki fakereszt!, nekivágok a „maratoni” távnak közúton.
 Már este kikészítettem egy fekete, pamut miniruhát, hozzáillő sállal, cipővel, és halványlila harisnyával, persze a láthatósági mellényt is kiraktam a szobainasra.
Zuhany után felöltöztem, a mellényt a városvége-táblánál akartam felvenni, így az a kosárba került a kézitáskám mellé. Kitoltam a csini kis Magnumom az utcára, és eleinte nem is hallottam a fülhallgató hangereje miatt, hogy mi is a bibi. Csak az utca végéig jutottam el, amikor a féket behúzva, nem történt semmi, és továbbgurultam a főútra. Hoppi! Még jó, hogy hajnalok hajnalán csak ilyen vakegerek mászkálnak, mint én! :D
Na, lehajoltam, hogy megvizsgálom a problémát, hát a fékbovdenek nem igazán tartották a kapcsolatot, és a nyekergést is hallhattam, mert a hátsó fékpofi behammogta a gumit, és bizony nem engedte a kis szado-mazo! :D
 Először morcos voltam egy pillanatra, de aztán nagyot kacagtam, hogy milyen elővigyázatlan vagyok, hisz már vagy egy éve nem volt ez a kedves drótszamár a nagy fenekem alatt, és így – ellenőrizetlenül-, nem is szabadna nekilendülnöm ily hosszú távnak. 
 Behúzott farokkal)) / fékkel visszatoltam eredeti helyére Csepelem, és átvariáltam a napirendem! :-)
 Marad a korai busz, és aztán majd a nagyvárosban sétálok, szokásomhoz híven, és mehetek vásárba reggel.
 A buszról leszállva, 4km-t slattyogtam a kedves barátom lakásáig, majd vártam, hogy ő is készülődik, és együtt meghódítjuk a vásári bazárt.  De nem így történt…
 Kiderült, hogy előző este őfelsége felöntött a garatra, és most élvezi a másnaposok vidámnak nem mondható állapotát, és ha lehet a zajt, tömeget, fényt kerülné a mai napon. Tehát egy újabb mézes madzagot húzott el az orrom előtt, hisz elsősorban ezért fizettem ki a buszjegyet, hogy az általa beígért közös programokon részt vegyek.
 Felhívtam masszőr- barátnőm, hogy vajon eljönne e a forgatagba velem, és vidáman kifecsegnénk a titkaink, és másét is azon a helyen! :D
 Naná, hogy igent mondott, ő nem olyan rest, sőt, egy mozgékony kis nő, akinek a szája a legvirgoncabb, akit ismerek!
 Találkoztunk, ő is szoknyába jött, fülbevaló nélkül, feltűzött vörös hajjal, csinosan. Kivettem a csilingelő strasszos fülbepimbilimbimet, és az övébe raktam, én meg a lila gyöngyös kis ékszert raktam be magamnak a táskámból.
Sétálgattunk, beszélgettünk, míg nem jött szembe egy férfi, akit már az előző vásárból ismertem, mert akkor merészen megszólított, kedvesen udvarolt, és a végén már buja dolgokat próbált a fülembe suttogni. Amit akkor nem kerülhettem ki, mert én is portékát árultam, és nem hagyhattam sorsára a csetreszes kis területem, de most is eltereltem a beszélgetést a visszatérő próbálkozásaira. Folyamatosan ostromolt szavaival, én már indultam volna, hisz barátosném már tett pár kört, hogy ne zavarjon minket, de nehezen szabadultam tőle. Telefonszámot kért, nem kapott, … búcsú puszit kért, helyette egy vigyort kapott. Következő találkozást kérdezte, bizonytalan választ kapott. Valahogy tetszett ez az aktív ostrom, mely beteljesületlen lesz részemről…de nem is teszek semmit, hogy oltogassam… A dekoltázs és a harisnya indította be a jóember fantáziáját,…én ártatlan valék! :D
 Folytattuk a nézelődést, az apróságok vásárlását… Míg nem egy régiség és lomkereskedő standjánál megakadt a szemem egy gyertyatartón, mely törtcserepes színes üvegekből volt… Meg akartam szerezni, és poénból elkiabáltam magam az árusnak, akit akkor vettem észre, hogy nézi a tevékenységem. 
-	Ein euro? – és vigyorogtam… sejtelmesen pillogott egy igen-t, és fizettem, de félreérthetetlen somolygást véltem felfedezni a fiatalember arcán. Nekem se volt közömbös, és rögtön pirulásba kezdtem. Közben a barátnőm is válogatott, és megtetszett neki egy érdekes izzó, amit megkérdezett, hogy mennyiért vihet. Felkaptam a fejem a válaszra, mely így hangzott:
-	Ilyen szép mosolygásért ingyen odaadom! - és még egy bögrét is mellé rakott neki.  Én meg hangosan kifejtettem, hogy már így is pirulok, nem kéne fokozni! A meglepődött barátnő is észrevette ezt a vonzalmat, és adta alánk a lovat! Csicsergett, és válogatott, a srác meg le nem vette a szemét rólam. Legszívesebben elsüllyedtem volna ott a kavicsosban! :D
Megláttam egy nagy halom söröspoharat, és egyet szerettem volna magaménak tudni, így megkérdeztem, hogy ezt egybe lehet csak megvenni, vagy egy darabot is megvásárolhatok. Odahívott magához, hogy előtte van egy kosárban magyar feliratos, abból válogathatok, de van egy 6-os készlet is az asztalon, ha netán az tetszene…
Nem is tudtam mit vegyek a kezembe, és megkérdeztem, hogy mennyi az ára egynek. A válaszon tágra nyílt a szemem:
-	500Ft az egész kosár, de a készletet is el kell vinned vele! – ez lüke??  Milyen üzlet ez neki? És a szemébe nézve mondtam, hogy ez nem hiszem, hogy jó üzlet lenne…de ő erősködött, hogy ennyit szeretne, és két puszit! Na, azt már nem! Akkor krigli-mentes maradok!  :P
Megszámoltam, hány poharat rejt a kosár, éppen egy tucatot, plusz a készlet, az 18 darabot tudhatnék magamnak… Elgondolkodtató! …Egy pusziba nem fogok belehalni…)))
Mire a barátnőm a hátam mögött noszogatott, hogy ne legyek mafla,… és ha kell, ő elkéri a telefonszámot is, mert látja, hogy a vonzalom működik, de a merészségem nyúlcipőbe toporog! De én nem akartam semmit, csak egy söröskriglit!
 Nos, a fiatalember megelőzött, és hozott egy papírt, tollat, és kérdezte, hogy vajon felhívhat? Csak pillogtam és pirultam… Egy fals számot megadtam… Majd a következő vásárba megmagyarázom, ha felelősségre von, hogy zavaromba rosszat adtam! :-D
Majd elment szatyorért pár árussal odébb, és a készletet, és a kosárnyi üvegterméket megkaptam… csak vigyorogtam, mint a vadalma, és grill-pipivé váltam, mikor a kezembe nyomta a csomagot… Hozzáért az ujjamhoz, és nem nagyon akarózott elengedni a szatyrot…Ránéztem pillogva, minden csáberőm bevetve, és elengedte… De a puszit villámgyorsan behajtotta rajtam, még levegőt se kaptam… :)
 Elhúztam onnan a barátnőmet,…. serényen távolodtunk, macskasimogatásra vágytam, hogy lehiggadjak…de csak két törpenyulat gyürmölhettem. Jólesett. :D
 Hazafele csak töprengtem a történteken… de a számról nem lehetett levakarni a mosolyom, boldog voltam, mint minden ilyen apróságtól!
Az úton többen megszóltak, hogy vajon buli lesz nálunk, hogy ennyi poharat vásároltam? :D
Hazaérve elmeséltem finomabb verzióba a hódítást, mire csak ennyi volt a válasz:
-	Biztos egy kocsmából szedte össze ezeket, azért adta ingyen oda neked! – gondoljon, amit akar,…én tudom, hogy működött valami kémia megint… és magamban elégedetten mosolyogtam.


Amennyire rosszul éreztem az elmúlt vasárnap magam, ma annyira feldobott a vásár pikáns hangulata.  

 
www.moi.eoldal.hu

A változás szele...



Tegnap nehéz volt nekiállni porszívózni, de muszáj volt megcsinálnia. mert a nyitott ablakon beszállingózott a por, és néhány apró levélke is bemerészkedett a huzattal. Tudta, hogy ha a férfin múlik, akkor soha nem lesz tisztaság a helyiségekben, így délután, miközben a férfi egy mesét bámult a laptopja képernyőjén, beindította a szerkentyűt. A pókhálókat is megpróbálta beszippantani, és véletlenül egy kép lecsúszott a tartójáról, és a keret sarka lepattant… Nagyon megszeppent, nem akarattal tette, mégis véres szemekre talált a férfitől. Úgy érezte, hogy rosszat művel, azzal, hogy zörög, és zavarja a férfi szórakozását… De tudta azt is, hogy sose néz végig egy filmet se, nem köti le folyamatosan a figyelmét, és csak fekszik, majd elalszik, mint mindig. …
 Este a nő próbált éber maradni, de hamar elpilledt, míg a férfi kattintgatta az egerentyűt, hisz talált valami stratégiai gyerekjátékot. Hogy ne zavarja a nőt, vagy inkább nyugodtan játszhasson, kávézhasson, és cigizhessen, kiköltözött 21 óra után a konyhába.
  Másnap a férfi sokáig aludt, a nő éber volt már hajnalba, de nem mozdult, nem akarta felébreszteni, csak némán feküdt, és gondolkodott.
 Eltelt egy bő óra, és úgy döntött, magával viszi a laptopját, és kivonul a konyhába. 
 A férfi később utánajött, kávézott, cigizett, majd elhasalva megint a hálóba, a pc-jét kezdte el bűvölni, játékait rendezni. A nő is visszamerészkedett, látta, hogy a férfi figyelme egyetlen együgyű játékra koncentrálódik, így ő is a gépével az ölében kezdte a délelőtti programot.
 Unatkozott, figyelni kezdte a másik játszmáit, és próbálta elterelni a figyelmet, de nem talált befogadásra. Ekkor kivárta a parti végét, és mielőtt újra nekilendült a férfi, megkérdezte, hogy ráugorhat-e. …
 A hátára feküdt, érezte a meleg férfias testet, de tudta, hogy csak kevés ideig lehet ily intim közelbe, mert a férfi csak a masszírozás miatt engedte magát át a „testiségnek”. Amikor kivirgonckodta magát aktívan a mocorgásával, és a férfit megkérte, hogy forduljon a hátára, mert ott is „ráugorna” egy kis ideig, a férfi rámordult, és folytatta a játékát a gépén.
 Érzékei a friss levegőre vágytak, hiszen a lakás, ahol a férfi lakott, egy denevér-barlang, mindig lehúzott redőnyök, sötét, hideg, és időnként a konyha dohányfüstbe mámorosodik. A nő ezt nem szerette. 
-	Elmegyünk sétálni? – bizakodva kérdezte.
-	Nem, még van egy pálya, az utolsó… 
Na, persze! Hogy is gondolhatta volna! …egy játszma, amit többször újrakezdett, több óráig tart, és egyre nehezebb volt nyerni.
A nő felöltözött, finoman kisminkelte magát, és még-egyszer felajánlotta, hogy együtt menjenek. Bohókásan a hátára ült, de ő csak morcosan ráförmedt:
-	Most ezt direkt csinálod? – ja, hát megzavarta a hüle kis 
játékát!Nagyon elszomorodott …
Mikrofigyelmet szentelve, megdicsérte a Nő mintás harisnyáját, de többre már nem futotta, mert a szörnyek támadtak a kijelzőn…
A Nő céltalanul elindult. A nap melengette a bőrét, és a lelkét. Miután fél órát lassan sétálgatott, leült egy szabadidőparkban a padra, és hallgatta a fülébe csicsergő madarakat, a visongó gyerekeket a játszótérről, a pattogó labdák hangját a bekerített pályáról. Nézte a vidám családokat, az apákat, akik tanítgatták fiaikat, lányaikat biciklizni, tollasozni, kosárlabdát dobálni. Látott egy kedves családot a füvön feküdni, egymás kezét fogták, élvezték a felmelegedő föld energiáját, és az összetartó erőt köztük,- legalábbis a Nő ezt feltételezte.
 Úgy érezte kirí ebből a közegből, itt mindenki boldog, családos felhőtlen a szabad levegőn. Gyerek nélküli szerelmeseket is látott ölelkezve, akik csókolózva vonultak el előtte.
 Talán irigykedett is?!
Ő miért kell egyedül legyen? Miért érzi magát szabadnak, de mégis fogolynak? Amikor benn van a lakásban, akkor sem felszabadult, alkalmazkodó, elégedetlenkedő, - szinte zsémbes, ha a férfivel van.
 Érezte, hogy valami változásra vágyik, valami egész más lesz hamarosan…de még nem merte magának se bevallani, hogy mit is akar. De a gondolat már égeti belülről. Olyan, mint egy kovász, mely cipóvá formálódik…
Most kel / kell az új cipó!




www.moi.eoldal.hu

Ez nem a fővárosi rosszfiú intézet utcája, hanem valós kis kalandok fekete maradványa, avagy odakozmálása!
  Az első történet, mely erotikamentes, csak nagy-vonalakba:
  Este hatra értem haza a hűvös lakásba, éhesen, fáradtan, mint kis Vuk. Napok óta nem ettem meleg ételt, így nagyot gondolván, kivettem a fagyasztóból az előkészített csirkezúzát, és bár lusta voltam, de megerőltettem magam, feltettem egy finomnak ígérkező pörköltet. Majd a szobámba vonultam, hogy jóllakassam virtuális éhségem, és a mailek, farmok, és egyéb nyalánkságok közt elpilledtem.
 Hajnali egykor ébredtem, kitekert pozícióba, az orrom telítve füsttel, mert bizony az étek hű maradt nevéhez, és oda- pörkölt!...

 A második történet nem saját, hanem egy kedves barátom mesélte, hogy egyik kollegája feltette e neves ételt szintén, majd az ágyába lepihenve kissé elszunnyadt, és arra ébredt, hogy egy tűzoltó áll, - fejszével a kezében az ágya mellett, és ébresztgeti. Elképzeltem…juhujj!!

 Erről eszembe jut a legjobb mondás, amit mostanában hallottam: „Legyen biztonságban! Aludjon tűzoltóval!”))

 A harmadik eset egy kalandozásom során került ebbe a listába:
 Aznapra csak egy kis minirandit terveztem, így nagy elánnal ugrottam neki az esti főzésnek…zöldségpucolás, csirkeláb-pedikűr, és már rotyoghatott is a finom húsleves.
 Az ifjúval megbeszéltünk egy szimpátiatalálkozót, ahol kiderül, hogy akarunk- e továbblépni, vagy mindenki megy a maga kis „dógára”.
Kocsival jött, beültem mellé, feltűnő volt a tisztaság a belső és külső rend az autóban. Dicsértem is, hiszen bolondulok az autókért, főleg, ha egy kis tuning is dob rajta…
 Nos, ő kocsikázni akart, de előtte megígérte, hogy ez feltétel nélkül történik, nem kötelez semmire.  Hiába mondtam, hogy meg is állhatnánk valahol, és ott is beszélgethetünk kedvünkre! Ő ragaszkodott a furikázáshoz.
Kiértünk a városból, elhagytuk az első falut, majd a másodikat, cseverésztünk, de újra előhoztam, hogy drága a dízel ehhez, forduljunk meg, mert lassan egy másik megyében leszünk. Beleegyezett, és egy kis bekötőútnál próbált y-ba megfordulni, amikor leállt az elektronika, és a motor megnémult. Hoppi! Ilyen még nem volt a gépével, és nyekeregtette az indítást, de az megmakacsolta magát. Kiderült, hogy kéz alól vett dízelt, és most először van ilyen a tankba. Valószínű, nem a legjobb minőséget választotta! Próbálkoztunk toligálással. mondanom se kell, hogy kabát nélkül, egy vékony kis felsőbe keveregtem a hűvös novemberi estében, és csak arra gondoltam, hogy istenem, adj egy kis meleg húslevest, ami még talán nem kozmált oda! ))
Egy órát próbálkozott, sötétbe fordult az este, így kénytelen volt segítséget hívni. 25km-re voltunk a városunktól, biztos örült a haverja, hogy mentenie kell… De mire valók a barátok, ha nem erre?!
  Tartalmasan töltöttük a várakozási időt. Ezt a képzeletre bízom! De semmi huncut gondolat ám!))
Megérkezett a felmentő csapat, 2 férfiú személyében… Hát igen, nekem is van fantáziám, de akkor az autómentés volt a főszereplő… ))
Kiderült, hogy a barát kocsiján nincs vonóhorog, ezért kölcsönkértek egy másikat, amibe vontatókötél se volt, így a benzinkúton kellett egy ilyet is vásárolni.
Megtörtént a hazahúzatás, elváltak útjaink, és valamiért azóta se keres a fiú..))) Nem is értem miért?? :D
 A Kozma-dologra visszatérve: ebből a levesből lett egy finom puha zöldséges pörkölt! 

 Jó étvágyat Nektek is! Ma halászlé lesz, talán nem fog lé nélkül fortyogni, így most megyek is és megnézem! …


www.moi.eoldal.hu



!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/42b622220120423145955.jpg

 /Előzmények nélkül, napi pillanatok.../

 Miután felébredtem, izgalommal vártam a párom hazajöttét, elvégre szegény dolgozott, ünnepnap ide-, vagy oda, szolgálni kell és védeni! 
 6 óra után pár perccel megszólalt a telefonom, ő volt, hogy siet haza, és szeretné, ha addigra én is elkészülnék, mert a szüleihez kell menni, locsolkodni!
 A busz 7.45-kor indul, rengeteg időm van, - gondoltam, és nekiálltam szántani vetni az online kertemben. 
 Mivel már be voltam sózva, hogy jön, és huncutabb dolgok is előfordulhatnak, hajnalba lezuhanyoztam, illatosítottam keblem-kelyhem, és a többi tartozékom, így kivirágozva sunnyogtam a takaró alatt, amikor megérkezett.
 Mosolyom őszinte és örömteli volt, hogy végre itt van a Kiválasztott, és most megteszi, amit minden férfi  / - tenne velem ebben a helyzetben….
 Odacammogott az ágyhoz, lassan lehajolt, én ugrásszerűen átöleltem, ajkamat a szájára tapasztottam, és húztam be a melegebb égtájakra…
Éreztem a csókján, hogy ő már abbahagyta, és azt várja, hogy mikor engedem el a nyakát, így hagytam, hogy kiszabaduljon szorításomból.
-	Szóltam telefonon, hogy készülj el! – morgott.
-	Én meg úgy gondoltam, hogy van még időnk egy pindurt egymásra is, aztán majd elkészülök. – vágtam rá reménykedve.
Erre kiment kávézni, cigarettázni((, és beslisszant a fürdőbe, rendbe szedni magát. 
Vártam, naiv-módon! Tudtam, hogy semmibe veszi, amit én szeretnék, tudtam, hogy lassan egy hete nem szerelmeskedtünk… 
Az ágyból makacsul nem mozdultam ki! Amikor végzett a tisztálkodással, bejött, felöltözött, megkérdezte lazán, hogy akkor nem jössz? -  majd adott egy puszit, és angolosan lelépett. …
Ekkor tört ki belőlem a sírás… Nem is sírás, hangos zokogás! Visszafojtott dühöm végre felszínre tört. Több hónapja gyűjtögettem e krokodilkönnyeket, és a hangot, mely már fuldoklásba torkollott, nem tudtam visszatartani. 
 Ha ő megy, én is! De én a lakásomba… a legszükségesebbeket összepakoltam, és elindultam haza. Nem tudtam, hogy folytassam a sírást, megérdemli-e egyáltalán, vagy egyszerűen csak élvezzem a hűvös szellő érintését, ahogy a szoknyám lebbentette.  A nap erőlködve nyújtóztatta sugarait, de mindig alul maradt a gömböc felhőkkel való csatározásban.
 Mire a pályaudvarra sétáltam / kb.2.5km /, a kezem lila volt, a szemem vörös a sírástól, és az agyam lázasan járt, hogy most mi is a következő lépés!?
A buszon melengettem az üvegen áthatoló napban a testem, és mosolyt csalt arcomra egy idegen férfi tekintete.
Hazaértem, de a lakás hideg volt, felcsavartam a termosztátot, és melegebb felsőt, és tavaszi csizmát húzva, elmentem a Duna-partra. 
Lassan slattyogtam, de az arcomra mosoly-smileyt raktam, hogy reakciókat, válaszsomolygásokat gyűjtsek. Ezekben sosem csalódom..
Vettem egy csokoládét, zsebembe csúsztattam, és kockánként élveztem, ahogy szétolvad a számban a selymes íz, és boldogsághormonjaim végre eluralkodják kiéhezett sejtjeim. Ebben a pótszerben sem csalódhatok!
A víz mellett leültem egy padra, kezemben tejkaramellás fagyival és lassú mozdulatokkal nyalintóztam. Velem szemben egy sétahajó legénysége szorgoskodott a hajó orrában, és kacérul figyelni kezdtem őket.
 Vajon van még valami vonzereje a bordó harisnyának? 
Bizony volt, mert németül kaptam az ismerkedési fricskákat, ami nem közönséges, hanem kellemesen hízelgő volt.
 Hazafele megint jobb kedvem volt, a fülembe ritmusos swing zene szólt, és mosolyogtam, mert éreztem, hogy Nélküle is van erőm!
 Egy idősebb, öltönyös férfi szólított meg:
-	Kisasszony, sétálgat? Csak így egyedül? – akcentusa idegenül csengett, de csak mosolyogva köszöntem, és tovább libbentem.

 Vajon miért nem kellek annak az Egy embernek, akit én szeretnék, és miért kellenék minden más idegen férfiúnak, akiket egyáltalán nem szeretnék?

www.moi.eoldal.hu

Az apukám, a nővérem és én, 3 órát utaztunk egyszer vonattal. Vidéki kislányként, ilyenkor a legújabb, „legpörgősebb”, legcsinosabb ruhába öltöztem. Ez egy rózsaszín szoknya, fehér blúzzal, fehér zoknival, és fekete lakkcipővel képzelendő el. Ja, és 12 évesen cicifixet is kellett húznom, mert az akkori 75/ D-s kebleket már illett tartogatni. :)
 Felszállt egy helyes fiú a harmadik megállónál, és nagy szemeivel bámulni kezdett. Zavarában mit csinál egy eszetlen leányzó? Produkálja magát…..én is ezt tettem. Az apám nem igazán örült a virgoncabb viselkedésemnek, de akkor még nem tudtam a férfiak ilyetén pillantásával bánni. Tehát nem csak pirultam, és visszamosolyogtam szemrebesgetve, hanem hangoskodtam, ugra-bugráltam, piszkáltam a nővérem. :D
A srác csak nézett, néha nevetett, és kacsintgatott. Én meg fülig érő szájjal vihogtam vissza…. Szegény nem tudhatta, hogy még nem vagyok 16 éves se! Testi adottságaim egy keményhusú, finom pipit sejttettek.
A nővérem is észrevette, hogy miért csinálom az ingyencirkuszt, mert leültetett, és azt mondta, hogy menjek ki a Wc-re, hátha utánam jön, és beszélgethetek az ifjonccal. De mit kezdjek vele, ha utánam jön?? Tágranyílt szemekkel vártam a jótanácsot, ami nem késlekedett:
-	Jaj, ne félj, már te mamlasz, nem fog megenni, csak megtudod a nevét! 
 Felálltam, és apunak mondtam, hogy keresek egy pipildét, nem leszállni akarok…ő bólintott, hogy mehetek.
Vigyorogva, de pindurt félelemmel elindultam a kocsi végébe.
Nem mentem be a WC-be, csak várakoztam. Nem kellett sokat állnom, mert jött a fiú, kézenfogott, és húzott maga után, szó nélkül követtem. Két kocsival arrébb talált egy alkalmas üres fülkét, behúzott, és leültünk egymással szembe. Meg se tudtam nyikkanni…de ő nagyon szószátyár lett. :)
 Bemutatkozott, mesélt, dicsért, simogatta a kezem és az arcom.
Megadta a címét, a munkahelyi telefonszámát, de tőlem nem kérdezte meg, hogy ki is vagyok.
 Az út végén volt pár alagút, amit én nem tudtam. De ő már tapasztalt volt, ahogy besiklottunk a sötétségbe, ő már a számba csúsztatta ficánkoló nyelvét, és a kezét a blúzom dekoltázsába sunnyogtatta. :)
Ehhez nem szólhattam, mivel nem is tudtam volna teli szájjal, és csak valami nagyon jó meleg, bizsergető csiklandozást éreztem az ölembe. Amikor kiértünk az alagútból elengedett, úgy ültünk, mintha semmi se történt volna.
 Három alagúton mentünk át, és ő háromszor ugrott neki e buja tettsorozatnak, amit én egyáltalán nem bántam. :P
Az utolsó közlekedési-barlangból kijövet nem engedett el, hanem folyamatosan gyürmölészett, és folyamatosan „smárolt”, ami nem kis izgalmat okozott nekem!
 Hirtelen megszakadt az idill, mert az ajtóba megjelent az apám, aki hatalmas mancsával akkora pofont adott az ifjú ostromlómnak, hogy a srác az ablakba kötött ki, én meg a visszakézből kapott fülestől az ülésen terültem el. Miután Rambo-apa kirángatott a fülkéből még párszor meglökött, hogy igyekezzek a helyemre sürgősen, mert nem áll jót magáért. …
Az út hátralevő részében bőgtem, a városba érve bőgtem, az ebéd alatt bőgtem, de a délutáni Vidámparkozásnál már azt se tudtam mi volt reggel… ! :D
Hiába, egy kislány, az csak kislány, hiába nagylányos a külseje! 


www.moi.eoldal.hu

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/42b622220120330093500.jpg

Nem saját írás...a neten találtam, de valamit üzent, és valamit elindított bennem. 


"Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosam az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!"


Már a felétől bőgtem, ... a végén már alig tudtam olvasni. Nagyon megindító...nekem.


!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/42b622220120328201626.jpg

Bocsänat az oszträk billentyük elegtelensegeert...ha nagyon zavar, ne olvasd el! :p

Szomoru vagyok... :(
Elszalasztottam eletem nagy lehetöseget! A nagy dobbantäst, az egyik vägyam ugrodeszkäjät... :(
Annyira akartam...talän az volt a baj! Vagy csak kiväntam az ujat?
Ritkän kerülök ily letört helyzetbe, de az e-mail, mellyel közölte a ferfi, hogy mär mäs foglalja el a helyem näla, teljesen megtörte a mai napom felfele ivelö boldogsägät.. :(
 Olyan hizelgö ajänlat volt...miert nem mondtam rä rögtön igen-t? Megvärattam...kerek 20 napot kertem... Nem värt...sürgös volt neki valaki...mär nem en...
Mäs lett volna, nem a megszokott... kedvesebb a szivemnek, közelebb a lelkemhez,....de mär a multe...
 
Fel a fejjel F! Lesz meg ilyen jo älläsajänlat! ;) :p

Ma döbbentem rá, hogy gömbölyded mivoltom ellenére, nagyon sok kocka volt/ van az életembe.

Kezdhetném apró csecsszopó koromba, amikor egy puha, rágható kockát nyomtak a számba, hogy ne bőgjek, mert bujkálnak a fogaim, és így átrágtam magam ezen a problémán.

 Aztán jöttek az építőkockák! Ki nem élvezte akkoriban, hogy olyan dolgokat építhetett, amit nem habarcs tart össze, mégis örvendeztem, mert én alkottam így hidat, toronyházakat, vagy épp hálószobát a monchichimnek. :p

 Ó, és esténként a Kockásfülű nyúl repített álomba. Bár a Kisvakond kacagása ma is jobban tetszik! ;)

 Eljött az oskolás korszak, amikor a kockás füzetet nem csak számokkal, hanem amőbával, vagy torpedóval töltöttem meg! Anyukám nem győzte 20 fillérért pótolni az irkáimat. :)

Felső tagozatba kaptam egy Rubik kockát Karácsonyra, melyet hamar megtanultam összerakni, kivétel nélkül, mind a hat színt!  … igaz, hogy előtte késsel darabokra szedtem! :D

A gimiben megszerettem a rajzolás művészetét, s ebből is a geometriai alakzatok térbeli ábrázolását. Kockát-kockára halmoztam, 3D-ben próbálkoztam… Ez a mai napig a kedvenc tevékenységem, ha írószerszám és papír kerül a kezembe. :)

 Aztán jött a gyűrűzés korszaka, és mivel a férjem József vala, ebből következett, hogy Jocka, majd Kocka lett! Ma már csak Kocek, de még mindig hasonló a hangzása! 16 évig egy tökéletes kocka volt mellettem! :)

Az utána levő időszakban csak a húst vágtam kockára. 

Volt egy két éves kapcsolatom, ami azért ment füstbe, mert egy kockafejűt szerettem. Mire ráeszméltem, hogy formálhatatlan, és nem az én gömbölyűségemmel egyeztethető össze, már majdnem hasáb lettem)).

 És eljött a 2011-es év, ahol egy darabig csak számolgatni akartam! Nem akárhol, hanem egy bizonyos testrészen! ;) Na, igen…. tetszett a felületi téglalap simogathatósága, keménysége, és a hozzá tartozó ifiember humora, nevetése. De ennek is vége! 

 Ma is szeretem az ujjakkal kitapintható hasizmokat, de ha puha fedőréteg takarja, akkor még kellemesebb lesz az érintése, mélyebb, érzékibb felkutatása…

Vagy csak a belső alapján válogatok ma? Az biztos, hogy nem a magasság, nem a súly befolyásol, mert a huncut bánásmódja jobban érdekel, mint az az izomcsoportja! ;)

Hiába, tegnap láttam a Kocka című filmet… :D :P 
Ja, és mogyorós csokikockákat nyammogtam közben! :p :D


www.moi.eoldal.hu

4éve történt… 

Este volt, Eropolisban nézelődtem, privire hívott egy ismeretlen, könnyed, vidám, mégis lényegre törő volt a párbeszéd. Kamera, és hang, sőt név nélkül jutottunk el a bizsergető kívánalom állapotába…
Egyedül voltam a lakásban, ő is a sajátjában….38km választott el minket, de nem sokáig! ;) 

Azt kérte a férfi, ne kapcsoljak lámpát, csak a kintről beszűrődő fény világítsa meg a hálószobám. Várjam a megbeszélt pózba..  
Időben nyitva volt az ajtó, tiszta izgalomba voltam...bejött, nem látott, győzött / győztünk, és elment. Nem volt ott másfél órát. … csak az ujjaimtól és az ajkamtól tudom, hogy milyen férfit fogadtam magamba...
Hazafele a kocsijából hívott, még egy órát beszéltünk, a hangja is varázslat volt....

Ez egy echte vakrandi volt....  ;)

És eljött a befejező rész kiadása....


...

Az Új nem mentesült a sok történettől, elmeséltem az utazásaink, kirándulásaink, kulturális programjaink, étterempróbáló hétvégéinket, az ünnepeink, a házasságunk tökéletességét, a testvéreim nem-igazi irigységét, hogy lám, nekem sikerült… Áradoztam, és ő türelmesen hallgatott… neki csak a munkája volt, a szülei, ha hazajött, s a mobilneten megismert chatbarátairól tudott csak történeteket.
 Nem vettem észre, hogy a mérleg kezd átbillenni a Kisalföld serpenyőjéről Baranya megye javára. A férjemmel naponta beszéltem, hűen hallgatott ő is, hogy a szülőkről, az ételekről a kertről beszéltem.
A második héten miután felébredtem, láttam, hogy a kedves Új fölém hajol, mosolyog, és pillanyitásom után arcomat simogatja. Vajon mi játszódik a fejében, rákérdeztem.
-	Olyan boldog vagyok, hogy itt vagy, de a szerelem, amit érzek, el kell engedjen! Ha Te így döntesz, mert érzem, hogy a férjed szereted… folyamatosan róla beszélsz lelkesen… Nem akarlak elvenni tőle… csak ha Te is ezt akarod tiszta szívedből.
Elsírtam magam, és átöleltem, megköszöntem, hogy vele lehettem, és ahogy felpakolva jöttem, úgy távoztam tőle.
Hazafele is azt a hüle kazettát hallgattam, még többet bőgtem, még többet álltam félre az út szélén, de a szívem megkönnyebbült, és amennyire csak tudtam siettem.
 Felhívtam életem originál párját, hogy „hazajövök”. Sírt, és csak ennyit mondott: Szeretlek!- és letette! Na, ha eddig zokogtam, akkor most bömböltem, 10percig leállítottam a motort, és az öröm mely felszabadultan tört ki belőlem, megállíthatatlan könnyzáporba nyilvánult meg. 
Hazaértem. Nem szólt, de a szeme vörössége mindent elárult, és ő is látta az enyémet, …átölelt, ahogy csak bírt, és sírva csókoltuk egymást, mert a szeretet, a 16 év felhőtlen volt, csak én hoztam bele e kumuluszokat. De most tiszta az ég megint…
Olyan boldog voltam újra…

 
 Nem szex, nem csepeg a net, ne olvasd el, ha úgy érzed az igaz történetek nem érdekelnek! ;)
Ma ezt tálalom, fogadjátok megértéssel, lesz folytatás, de az nagyon hosszú lenne így, ezért azt a napokban teszem majd be! Íme:


Olyan boldog voltam, tudtam, hogy ő az, akit a sors mellém rendelt, akivel leélhetem az életem, életem párja lesz.
 Olyan boldog voltam, hogy karácsonyi meglepetésként a gyerekek egy komplett számítógépet kaptak. Ők játszottak, békásat, ugrálósat, én meg végre letehettem az ágy alá az írógépemet, és e gép agya tárolta tovább a régen papírra vetett történeteket.
 Olyan boldog voltam, hogy egyik este azzal az ötlettel állt elő, hogy vezessük be az internetet. Régóta jártam könyvtárba, s ott az utolsó félórába, elidőztem a számítógép világába. Kerestem nyaralóhelyet, eladtam a megunt holmijaink, s vettem néhány egyedi darabot a gyermekeinknek, vagy a háztartást csinosítottam a vételezett termékekkel.  Őt nem érdekelte az internet világa, bár volt egy e-mail címe, de sohase használta.
 Olyan boldog voltam 4 hét múlva, amikor  a szerelő bácsi azt mondta, hogy 48 órán belül a rendszerbe tesznek, és szörfözhetünk kedvünkre, csak a limitet tartsuk be.
Olyan boldog voltam, hogy nem kellett messze mennem, hogy az apró üzleteimet lebonyolítsam, és persze az online játékokkal az időm eltöltsem. A Honfoglaló lett a kedvencem, laposra vertem az ellenfeleket, ha véletlenül vesztettem, otthagytam morcosan a gépet, hiszen azt akkor még nem tanultam meg. Egyszerűbb játékokba is belestem, biliárdoztam, kártyáztam, sakkoztam. Nem is vettem észre, hogy alul van egy kis csevegő ablak, amin keresztül beszédbe elegyedhetünk az ismeretlen játékospartnerrel. 
Olyan boldog voltam, hogy kérdéseket kaptam idegenektől… Lax? Paráid?..stb. S én szorgalmasan válaszolgattam: Baranya, Kígyók, pókok,…talán a kutyák is! :D Mert a fene tudta, hogy a para, az paraméter, és nem a félelmeim… :D
 Majd mindig az msn-en akart beszélgetni az egyed, így telepítenem kellett e nyomorult rendszert. Ma is utálom…
Kamerában láttam mindenféle huncut embereket, persze eleinte pironkodva kiléptem, szerettem a férjemet, nem kívántam más fütyülőjét nézegetni!
Olyan boldog voltam, amikor a telefonommal is képes voltam wapozni, és találtam egy mobilchatet. Na, ott már merészebb lettem… Éjszakás műszakban, a nyugodt óráimat átchateltem, ez nem volt elég, elkapott a gépszíj…96 óra ébrenlét volt a rekordom, de akkor már hallucináltam keveset, és a keringésem se volt természetes, mert a lábam feltelt vízzel, de úgy, hogy semmilyen lábbelibe nem tudtam belebújni…így kénytelen voltam lefeküdni. A fejemre hulló mobil volt az utolsó, amit éreztem…majd 21 óra alvás után újrakezdtem…. függő lettem.
 Olyan boldog voltam, hogy naponta más ember teszi a szépet a virtuális berkekben, hisz nem találkozom, mert férjem, gyerekeim nem hagyhatom…
De volt egy kitartó férfiú, aki naponta beszélgetett velem, Győr környékén lakott, pártalanul, s a férjemről mit sem tudott. Vele töltöttem szinte minden estémet. A gyerekeim lerendeztem, jó éjt után csak az internetnek éltem. 6 hónap után megkapta a telefonszámom, amit csak reggel hívhatott… s a megbeszélt időben pontosan megtette, és vidáman csevegtünk, mint két gerle.
 Olyan boldog voltam, hogy a férjem mindent megért, hogy miért vagyok órákat a konyhába egyedül, hogy az ágyban, ha elaludt miért pötyögtettem a telefonom a takaró alatt… na, igen, fanatikus voltam!
Azt hittem a fellegekben járok, hiszen mindig csak kedvességet kaptam, és ez a mennyekbe repített, nem voltak unalmas hétköznapjaim.
 Olyan boldog voltam, mikor 8 hónap után, ez a legény meghívott pár napra, s én egy továbbképzést kitalálva igent mondtam. 
Olyan boldog voltam, amikor leszálltam a vonatról, és álmaim magas, termetes igazi királyfija megpillantott fekete ponchómba, piros sállal a nyakamba, piros puha kesztyűmmel, vörös ajkakkal… Tudtam, hogy el fogunk egymásban veszni, és ezt nem a testiségben kell érteni!
Olyan boldog voltam, amikor elmentünk ebédelni, amikor kézenfogva megmutatta a városát, amikor átölelt, és a hajamba dugta az orrát, amikor este hazavitt, és bemutatott idős szüleinek…..olyan új érzéseim voltak, a lelkem ünnepi fényben ragyogott. De a férjem is ott volt eszembe,  reggel kisurrantam a hátsó udvarba, és felhívtam, hogy minden rendben, este jó buli volt, és sokáig tartott, ezért nem zaklattam őt. Megértette…tudtam, hogy jó feleség vagyok….
Nem aludtam ekkor együtt az Újjal, mert a szülei külön szobába ágyaztak meg „leendő” menyüknek, s ezzel kezdődött a gyűrűs kapcsolatom bezárása…ezt akartam, ezt az ismeretlen környezetet, ezt a Férfit akartam második férjemnek, tudtam, hogy boldog leszek vele /is
Olyan boldog voltam amikor hazamentem 2 nap után, szárnyaltam, a kék madár a szívembe költözött. Nem a szerelem vakított el, mert azt nem éreztem, csak tetszett, hogy van olyan ember a páromon kívül, aki érdemesnek tart egy életre maga mellett. 
 Egy nap eluralkodott rajtam e kettősség, mérlegeltem, és úgy gondoltam, hogy a gyerekeink már nagyok 17-18 évesek, tehát megértik, ha anya lelép egy kis időre és az ország másik végén kezdi építeni új életét.
Felhívtam az Újat, és sírva bevallottam, hogy férjem van, akivel szeretetben, harmóniában éltünk, de most valami megváltozott bennem, és ha szeretné még így is, akkor férjemül fogadom, és elválok a Megszokottól.   Tudta, hogy nem vagyok független, de nem haragudott, várta, hogy mikor vallom be. Megbeszéltük a következő heti időpontot, hogy újra felmegyek hozzá, de most vezetni fogok, elvégre néhány cuccom már átköltözik a jövőmbe.
Olyan boldog voltam, hogy az Új szerelmes, hogy vakon bízik bennem, hogy lesz egy kedvesem, aki magas, jóképű, jól-szituált, független, és egyke legény, ki csak rám várt 40 évet!
Nagyon nehéz volt bevallanom a férjemnek, hogy nem azért hagyom el, mert ő tett valamit, vagy ne szeretném, úgy mint régen, de most valami mást, valaki mást vettem a középpontba, és addig nem tudom megcsalni, amíg a válópert hivatalosan nem indítjuk meg. Meglepően megértő volt…nem csinált jelenetet, átölelt, és azt mondta, hogy ha te így szeretnéd, menj, de én szeretlek, és visszavárlak. Persze, hogy én bőgtem el magam… Éjszakánként hallottam, hogy sír mellettem, ilyenkor átöleltem, megnyugtattam, hogy én is szeretem, de most meghülyültem, és a másikat akarom. Azon a héten megfogalmaztam a válóperi keresetet, és bevittem a hivatalba. Amikor indulni akartam,  odaadta az autókulcsot, és segített bepakolnom. Kérte, hogy hívjam fel, ha odaértem, vagy bármi van, eljön értem. 
Olyan boldog voltam, hogy ilyen a férjem…akkor miért akarok másikat?? De amit a fejembe vettem, azt többé nem engedtem. Elindultam, két kazetta volt a magnó mellett, betettem az egyiket, rap zene volt, a gyerekek kedvence, gyorsan kivettem, és a másikban reménykedtem. Kaczor Feri búslakodott 18 számon keresztül, hogy elhagyta a szerelme…Az utat végigbőgtem, többször meg kellett állnom, hogy szemeimet megtöröljem, mert a krokodilkönnyektől semmit nem láttam a közlekedésből.
 Végre odaértem. Új vőlegény-jelöltem örvendezett, az anyukája sütött-főzött, ünnepelték, hogy a fiúk végre megtalálta szerelmét.
Én is fürödtem a kedvességükben, kérdeztek a családomról, hogy miért nincs még gyerekem, és milyen kapcsolatok vettek eddig körül engem.  Mindenre úgy feleltem, hogy tetsződjék nekik, de az igazság égetett belül, hogy letagadtam a két gyönyörű lányomat, hogy nem dicsekedhetek velük, és a férjemmel átélt kalandokról is hallgatnom kellett előttük.
Olyan boldog voltam, hogy befogadtak….......



Folyt. köv.

www.moi.eoldal.hu

 Gyorsan leszögezném (nem kalapáccsal! :D ), hogy nem az én itteni hivatalos cégér-@-omról lesz szó, hanem a fényképeken előforduló /-ferdülő kumacokról! ;)

Nos, csak úgy általánosságban, nem a teljesség igényével!
-	Nézem a fotón lévő arányos „jóképű” férfiasságot…mert ugye valamilyen emberi jelzővel illetnem kell, hiszen a kép aláírása: ÉN      - Humán@ :D
-	Az adatlapon olvasom, hogy a képeken én vagyok, ill, saját fotók. Meglesve egy fütyi 8 különböző nézetből fényképezve…. Pózoló @
-	Idősebb férfiú reglapját tekintem meg, a bélyegképen egy sötét valami, kinagyítom: Egy gyapjúval körbevett kukacka. Nincs baj a kis mérettel, ezt vallom, és tudom is, de a nagy bunda körülötte nekem lohasztó látvány, főleg, ha így elrejti a főszereplőt! Természetesen is sok nő elfogadja, de magánvéleményem írom, én azért egy hajvágót, fazonírozót alkalmaznék…esztétikusabb, és a nő sem kell szőrgombócot nyeljen, mint Kandúr a Shrekben!   …  Pamut@
-	Vágyadatot olvasom: még nincsenek fenn képek, hamarosan teszek fel néhányat. 1 éve tagja városunknak. Mégis van bélyegkép, melyen egy szép szál fallosz meredezik…Akkor kié ez a kuki? :O …. Vendég@
-	A leírtak szerint csak vágyakat jelképeznek a feltöltött fotográfiák. Hm, akkora sötét-színű szerszámot nyalogat rajta egy néni, hogy sose fog a torkáig leérni, mert az egy öngyilkossággal is felérne neki! ..Most mi a vágy ebben? a nő apró nyalókázása, vagy méretnövelő eszközt/ szert szeretne a jóember? … Áhított@
-	Hölgyeket kényeztetne a kívánságai szerint a szövegben….a látható bélyegképen egy férfiú férfiasságát fogja egy térdelő pózban lekapott titán. Ez egy kissé ellentmondó! … Identitászavaros@
-	Nagy mérettel rendelkezem, remélem ez nem jelent gondot neked…  - írja az ifjú.  A fotón egy átlagos, vagy csak rosszul beállított fütykös kókadozik… bár ez még nőhet!))) … Meglepetés@
Csak a vizualizálható dolgot nézem: egy mereven a kamerába „bámuló” félszemű kígyó… Alatta: Gyere, kapd be! …..Erre mindig magamban válaszolok, Kapd be Te! )))… Szájhős@


Most ennyi jutott csak eszembe, de mindig van egy-két szavam a látottakhoz, és van amikor sajnálom, hogy nem vét a szabályok ellen a lap tulajdonosa, mert így nem vehetem fel vele a kapcsolatot! ;) :D

 Mert ugye az ártatlanok, ártatlanok.. :p ;)
	

Éjszakás voltam. Reggel hazaérvén, a kedvesem nagyra nyílt szemekkel fogadott, kialudta magát.   Szolidaritásból velem akart még szunyókálni, így kért egy elaltató tablettát, s mivel túl éber volt, a nagyobb dózisúból akart befalni egy adagot. 
  Pajkosan összebújtunk, majd amikor átölelve alváshoz készültem én is, éreztem, mint nehezedik rám a karja, elernyedt minden porcikája. Hatásos volt a bevett gyógyszer. 
 Pipildébe kellett mennem, így finoman lefordítottam magamról, és a hátán alhatott zavartalanul, én meg elhagytam a hálót. Mire visszaértem, olyan koncertet rendezett, hogy a Rakéta porszívó elbújhat a 10 éves születésnapján. Ez már nem is horkolás, mint inkább horkantós hörgés volt! A kellemes, husis kis nyelve hátracsúszott, és csak lebegett a kipréselt levegő által. Megijesztett ez a légzés, és gyorsan stabil-oldalfekvésbe helyeztem, majd leültem mellé, és csak néztem.
 Aludni nem mertem, így a konyhába tevékenykedtem, időnként figyelve, pulzust nézve, hogy aggódásom alábbhagyjon. Egyenletes volt, kissé lassúbb ritmusban, de baj nem lesz belőle már, gondoltam délben, és melléheveredtem. 
 Meg se mozdult, feküdt, ahogy beállítottam négy órával ezelőtt. Ha ma nem lesz felfekvése, akkor sose, így elkezdtem elfordítani a másik felére! Próbáltatok már egy 90 kilós férfit teljesen magatehetetlenül megmoccintani? :D Szinte lehetetlen!
Ahogy néztem, édesen hortyogó szerelmem, eszembe jutott egy gonosz ötlet. Most vagy soha, hiszen már bármikor felébredhet!
 Az elaltató 4-6 órát biztosít, és ő aki soha nem élt ilyennel, biztos kora délután már ébred…
 Felkeltem, kinyitottam a szekrényemet, a komód fehérneműs fiókját, és összeválogattam egy merész szerelést részére. Mivel pucér volt az eszemadta, ezért nem volt nehéz felöltöztetni… bár a fehér melltartót, és a fekete csipke kombinét varázslat volt ráadni. Szép fekete combfixeket kapott, és egy csodás piros bugyival fejeltem meg a műalkotásom. Mivel kopaszra borotvált feje nem illett a képbe, ezért bekötöttem egy babos kendővel, majd kozmetikumokat kerestem. Dús ajkára szenvedélyes, csókálló vörös rúzs került, szemhéját a sosem használt kék szemhéjpúderrel színesítettem, és álomszép hosszú szempilláit vízálló spirállal kihangsúlyoztam. A szeme se rebbent, K.O. - mondaná Klicsko!
 Végignéztem most rajta, és elégedett mosollyal nyúltam a polaroid gépért, hogy a nagy művet megörökítsem. :D
 Miután megszáradt a fotó, vihogva én is ágynak dőltem. Délután 5-kor ébredtem, és éreztem, hogy mocorog már a lelkem, zsibbadhatott mindene… Kiment kómás tekintettel a fürdőbe, és miután hallottam a felhajtott ülőke csapódását, elhagyta egy sikoly az ajkát… aztán a tükörhöz fordulhatott, mert újabb sikonyálást hallatott, majd csak a kitörő röhögését érzékeltem, és annyit mondott, ezt még visszakapod! :D

Nem értem mire gondolt? Hiszen én olyan kis ártatlan vagyok! ;) 


www.moi.eoldal.hu

Kizárólag kellően egyedül lévő, zsongó hangulatban lévő olvasóknak ajánlom! :D 
Kemény szex lesz... :P :D 
Én meg maradok grill-pipi! ;)
 

Ihlet a kovácsoltvas ágytól


 Nem is emlékszem már a nevére, 6 éve volt, de forró sós nedve ma is itt fanyalog a számba, ha rágondolok.
 Még együtt éltem a férjemmel, de az ő tudtával ki akartam próbálni mással, máshogyan! 
 Az első alkalom volt, hogy elmentem egy lakásra, mert ő otthon fogadott. Volt házastársa, gyerekei, és 46 éve a háta mögött.
 Eleinte csak kíváncsiság hajtott a karjaiba, bár éreztem már előtte is, hogy szívesen tennék ilyet, vonz a testének látványa, és érinteni, kóstolni szerettem volna. A gyűrűs kapcsolatomban ez nem volt elfogadott, a párom nem engedett idegent a nászágyunkba, pedig ha akkor ő belemegy, akkor ma nem hajszolnám minden kalandomban a hiánypótlást. Nem ő hiányzik, hanem az állandóság, hogy legyen mindig, akihez visszatérhetek, és elfogadja, hogy még pezseg a vérem, bár már nem egy túl aktív vulkán, csak ünnep-, és másnapokon kukkantok félre)).
 Nos, beutaztam a nagyvárosba, kiutaztam a lakótelepre, és utam végén az ő karjaiban kötöttem ki. Mielőtt becsengettem, felhívtam a férjem:
-	Biztos, hogy megtegyem? Nem fogsz haragudni? – a válasza megnyugtató volt:
-	 Ha most nem teszed meg, akkor te fogsz haragudni rám. Menj csak be, ha úgy érzed, ez kell neked. Ha baj van, szólj, és ha újra kinn leszel, hívj fel! – Nekem van a legmegértőbb pasim a világon, gondoltam, és nagy mosollyal az arcomon csengettem be hozzá.
 Várt rám, alulöltözve, kis alsóba, és egy pólóba fogadott. Szerintem már előtte felizgathatta magát, mert a nagykabátos csizmás nő látványától nem hiszem, hogy olyan mohón nekem esett volna. Szinte letépte a vastag ruháimat, invitált a hálóba, és folyamatosan fogdosott. Zavarba voltam…nekem ez volt az első ilyen eset, persze, hogy nem tudtam azonnal ráhangolódni. Bár izgatott a helyzet újdonsága, a szép, ápolt teste, és az illata, amit azóta is vágyindítónak találok)).
 Megcsókolt, mit csókolt, harapdált, keményen nyomta ajkait az enyémre, mint aki fél, hogy elhúzom magam, pedig nem tettem, sőt, viszonoztam, kemény nyelvét ki-be toltam, nem hagytam, hogy csak ő táncoltassa husiját a számban, én is körbenéztem az ő forró, nyálas barlangjában. Ettől teljesen megveszett, és dobálta le magáról a pólót, miközben engem is vetkőztetett. Megfogta suta kezem, mely eddig csak a hátát simogatta, és kemény mellére vonta. 
 Életembe először fogtam meg egy női mellet! Mindig benne volt az agyamba, hogy milyen lehet vággyal telve érinteni a kebleket. Pont elfért a tenyerembe, nem volt nagy, de irtózatosan kemény volt. Rászorítottam, kiengedtem, próbáltam minden minőségben és mennyiségben gyűrmölni, de ez nem volt elég neki, lenyomta a fejem, hogy szopogassam bimbóját! Húúú, mindig is ezt szerettem volna, először csak nyalogatva, majd ajkaim közt tartva csócsálni, szívogatni, míg tartósan keményen ki nem szúrja a szemem)).
Nagyon élvezhette, mert hangokat hallatott, és kezeibe az én lufijaim dagadtak még nagyobbra. 
Bár azt mondta, hogy ő csak egyszer volt nővel előttem, de amit tett közben, az gyakorlatias, élvezhető, és hozzáértő volt.
Egyszer csak hátravetette magát, a mellei gyurmázását átvette, és felkínálta kitárult combjait, amire tigrisként vetettem magam… ezt akartam, ezért jöttem, hogy mai szóval éljek, ki akartam nyalni a bugyijából!))
Nem láttam a bejáratát a sűrű váladéktól, de csiklója mereven bámult rám, mint Fuji a hó alól. Telhetetlen lettem ettől a pillanattól kezdve, olyan lendülettel nyaltam, hogy ettől már én élvezkedtem. Az összes nedűt beszürcsöltem, új, saját nedveket adtam finom, csupasz kisajkaira, amit megint lenyaltam, és újra jött az ő adagja, megállíthatatlan vulvája ontotta a kéjlávát, mely teljesen felajzott, hogy egy nő került a nyelvem hegyére, és nemsokára őrült sikollyal zárta össze combjait, mert élvezetének hangot adva, nem bírta tovább a nyelvészkedésem. Gondoltam most visszasunnyogok lassan a hasát csókolgatva a kerekded melleihez, de nem engedte! Ő akart aktív lenni, de ezt én nem nagyon akartam, a nyalás nem a kedvencem,.. 16 évi házasság alatt sose engedtem, pedig a férjem isteni nyelvvel rendelkezett, de ezt csak csókban nyilvánulhatott meg! ))
Nos, csalódott volt kissé, hogy hiábavaló a fáradozása, siccegtem neki, hogy menjen a fejével ki a lábam közül, és lassan megértette, és egyszerűen a fejemre ült! Kinyalatta magát, ellentmondást nem tűrő módon, és éreztem, hogy nyelvem ég, ízlelőbimbóim hegyesen kiállnak, hisz íze felfoghatatlanul Holt-tenger aromájú volt. De a vágyam erősebb volt, hogy ki akarom elégíteni még párszor őt. Ujjaimmal fenekétől indítottam a támadást, és nem egy, mindjárt két ujjammal csúsztam bele forró vaginájába, mely ontotta az arcomra a nedveket, éreztem, hogy a fülembe mar a só, mert ilyen bő nedvű nő azóta se került a nyelvem végére, de ízben is ő volt a verhetetlen eddig!))
Aztán élvezeténél majdnem megfojtott, mert orgazmusa után, hogy ne érjem el, egyszerűen a nyakamra ült, elárasztva tüzes lávájával finom nyakbőröm. Nem lettem égési sérült, de foglalkoztatott a gondolat, míg egy tükör nem került az utamba.
Nos, Telhetetlenke lejjebb csúszott, és a nekem is jóleső mell-macerába fogott! Hát, igen, akkor volt mibe kapaszkodni 110/F méretbe! Belefúrta fejét közéjük, gyurmázta, tekergette, csipkedte, szívta és picit a bimbót taslizta)). Mennyekbe jártam már, pedig csak az ölemen ült… 
Majd egyik lábát a bal lábam alá csúsztatta, és összedörzsölte Kis Fujijaink. Nagyon izgató volt,..a hang, az illat, a megállás nélküli mell-macera, és az az érzés, ahogy a nedve csípősen vérbővé tette semleges nedveket termelő kelyhemet…megéltem, amit ilyenkor meglehet)).
Pár másodpercen belül ő is leállt, rámolvadt a teste, egyszerűen  belémfolyatta női élvezetét. 
Ittunk egy üdítőt, melyet én egy húzásra benyeltem, mert a só égette a nyelvem. Volt még időnk, így most én kezdeményeztem, ki akartam élvezni még egy pozícióba a nyaligátor szakma ágát, és kértem, hogy hasaljon előttem, fenekét puccsítva, és hagyja, hogy újra a mennyekbe jutassam. Nem kellett kétszer mondanom, mert már az orrom elé tolta illatozó fenekét. Nem a rózsaablakot kényeztettem, hanem az orromat dugtam az állandóan kéjelgő pinusba, míg a nyelvem szorgosan mozgattam. Ez nagyon tetszett neki, mert hamarabb sikította el magát, mint előtte, és omlott a hasára kinyúlva, mint egy jóllakott édes cirmi cica. melléfeküdtem, nózim csatakos volt, törölgettem. Oldalt fordult, simogatta a mellem, ez volt számára a megengedett, és az élvezet neki is.
 Simogattam az oldalát, selymes puha hasikáját, combját, s egyszer csak kitárta megint a vágyak völgyét, és becsúsztattam kezem a forró résbe, mely szinte kipréselte a kezem az ott felgyülemlett sűrű, folyékony gyönyöre. Nem mozdult többet, hagyta, hogy ujjaim elmerüljenek, magukkal hozva még több sika-mika anyagot, és dörzsöltem csiklóját, egyre hevesebben. Nem akart sikítani, a szájába vette a mellem, és mint egy csecsemő, szopott ő is egyre erőteljesebben. Ahogy fokozódott élvezete, közeledett a mámor felé, úgy harapott már, és vadul gyúrta a másik keblem. De én meg ezt élveztem.
Klitorisza hatalmasra növekedett ujjaim közt, s amikor elélvezett, szinte telespriccelte kezem ragadványos nedvével, mely már nem volt sűrű, csupán áttetsző, de nyákos, és számomra új csoda volt. Eltoltam a fejét lufikáimtól, mert vadságát már fájdalomnak éreztem, de még időben befejeztettem.
  Lejárt az időnk, ő hazavárta a családját, én meg délután dolgozni mentem. Zuhanyoztunk, láttam rajta, hogy állni nem képes, pihegett, teljesen kikészült…pedig én nem is csináltam semmi fárasztót…, mint tudjuk, én ártatlan valék)).
Amikor a kabátom felhúztam, csak annyit kért, hogy hagyd itt a melleidet, eljátszanék velük még! - hihi, és én csak nevettem.
Felhívtam a férjemet az utcáról, és mondtam, hogy 4:1 a Holt-tenger királynője javára.))
Azóta őt nem láttam, nem kerestem, talán a sós íz napokig maró élményét nem akartam többet, de kezdetnek tökéletes volt, hogy megéljem bi első élményem…. ;)

 Vannak az alkoholisták, vannak a dohányfüggők, és vagyok én! Ez is egy szenvedély, de érdekes módon, mindig Németországban jön csak ki rajtam. Ez nem más, mint a csokoládémánia.
 Nem tévesztendő össze az édességnyammogással, mert az nem én lennék! Semmilyen módon nem juttatok a szervezetembe kristály-, por-, vagy egyéb cukrot.
Mindent, amit édesíteni kell, apró kis tablettákkal oldok meg, a pudingtól a paradicsomlevesen át a salátaöntetig.
Nem az édes íz hiányzik a nyelvemnek, hanem a csokoládék selymesen olvadó, lágy, kakaóval dúsított, talán némi mogyoróval gazdagított krémes íze.
 Német hódolóm is ezzel csábított el az első találkozásunk alkalmával, - forrón, csészébe kínálta, s én nem tudtam ellenállni neki. Persze ennek is az az előzménye, hogy a helyi vegyeskereskedésben én vagyok a fő Milka- fogyasztó, s ezt megtudván tudatosan tette elém a gőzölgő nedűt.
 A boltos nénik tudják, hogy melyik ízből kell rendelni többet, mert én nem egyesével veszem hetente egyszer.
 A mennyiség még nem derült ki, de ha leírom, tessék becsukni az ajkakat, és nem elítélni, mert a csodálkozásotok tovább görgetném, hiszen megmutatom, hogy lesz jótékony hatása is!
 Heti 20 tábla 100g-os csokoládét veszek, az pont 2kg.. :p
 Elárulom, hogy van, amikor csak 5 napra elegendő a muníció, mert egyszerűen nem tudom, hova tűnik el, de a hatodik napon már üres a hűtő erre kialakított része.
 Tavaly májusban kezdődött ez a mánia, mert egy alkalommal akcióban volt a mogyorós fajta, és vettem 10-et, hogy majd a családom megtömöm, ha hazaérkezem, de nem így történt. 
 A hely, ahol vagyok, roppant negativisztikus ház, a külső szépsége ellenére, belül beteges szagok, lomha energiák ülnek meg, ha nem takarítanék rendszeresen, a ház a gazdájával együtt elszürkülne, elhamvadna a szemek előtt. Régebben nem hittem ebben, hiszen minden körülmények közt szeretem a pezsgést körülöttem, de itt csak a gyógyszer pezseg a mozsárban, melyet őrölve kell beadnom.
 Amikor megvettem az első adag csokit, megkóstoltam, és valami egész mást éreztem belül, és a környezetből is, ami körülvett. A nyelvem nem éreztem ekkor keserűnek, a szájízem eltelt buja gyönyörrel, s pár kocka után csukott szemmel hagytam, hogy kedvére olvadozzon a lila tehenes keménység, mert leírhatatlanul élveztem. Aznap ezt a az „orális maszturbációt” mégegyszer megismételtem. Ugye, a jóból sose elég! ;)
A lakást máris kellemesebbnek láttam, barátságos lett a fecskendő, a mozsár, az infúziós-szerelék, a vizeletgyűjtő-edény, a pelenka émelyítő szaga, és a betegség nyomasztó levegője is. Többet mosolyogtam, még amikor egyedül kuksoltam a szobámba, akkor is.
 Tudom-tudom: boldogsághormon! – Amit sokan csak mondanak, erre fogják nassolásukat, de én ezt megéltem, és elfogott a „még-akarok!”- vágya!
 Pár nap alatt befaltam a 10 táblát, majd a kisboltba vettem meg a következő tízet. 
Azt azért tudni kell, hogy a menüm nem áll másból, mint 2x fél liter tejeskávé, néhány natúr joghurt, heti egyszer húsleves, és heti 1x vagy 2x uborkasaláta.
 Nos, emellett a „diéta” mellett, szépen megfért a boldogságot hozó lila csomagolású csoki is.
Május hónapban 10kg-ot fogytam a rengeteg édesség ellenére is. Júniusban Magyarországon voltam, eszembe se jutott, hogy megvegyem e drága holmit, mert mindig volt valaki a társaságomba, akitől megkaphattam ezt az utánozhatatlan „kielégülést”. Nem kell rögtön a szexualitásban gondolkodni, bár… ;)
 Aztán júliusban is ugyanezt a Schoco-böjtöt élveztem, és újabb 10 kilóval könnyebben tértem haza. Otthon stagnált az állapot, és ez így ment novemberig. Akkor kezdtem el mást is a menümbe illeszteni, így nem megy le több deka, de nem is hízok, - elégedett vagyok.
 Amikor Pécsen voltam a vőlegény-jelöltnél, próbált kedveskedni egy – egy apró finomsággal, de ugyanazt a mennyei érzést nem tudtam kiváltani, mint itt ebben a magányos létemben. 
 Valószínű, ezt most is a hiány íratja velem, mert ma kellett volna a főnököm értem jöjjön, hogy vásároljunk egy nagy szupermarketbe, de csak hétfőn tud vinni. :(  Addig marad a vágyódás/ vágyakozás, hiszen az utolsó kocka tegnap este elfogyott.

Csak hiány-tüneteim ne legyenek addig! :D 

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/42b622220120218125900.jpg

Előrebocsájtom, hogy hosszú, de most kivételesen erotikával is fűszereztem! ;)  :P //Kéjenc banda! :D //


Hol volt, hol nem volt, de ez volt! :)
 …..Igaz. 6 éve!
Regisztráltam ezen az oldalon, biszex-negyedbe, hogy találok egy kedves husi lányt a nyelvem hegyére).
Pár nap alatt sokszor ismerkedtem. Beszélgettem egy fiatalemberrel e buja berkekben, 240km távolság választott el tőle, így nyugodtan kacérkodtam, játszadoztam a lehetőségekkel. Aki ilyen merész, hogy ily messziről képes rámozdulni egy emberi bálnára, annak úgy kell. Hogy miért írom ezt? Mert ez nem a mostani „sudár” életem egyik kalandja, hanem a vizipaci, 165kilós létem apró nüansza! 
Tudom-tudom…”Jesszusom!” meg  „Atyaég!”, de akkor ez adatott, és arányosan oszlott meg ez a töméntelen puhaság. Akkora mellem volt, mint egy lufi, 110/F-es méretű cicifixet hordtam, nagy rezgő fenekem nem hangsúlyoztam, minden mást eltakaró fekete, mélyen dekoltált ruhákba bújtam, a színek az ellenségeim voltak. Hosszú fekete hajam, vörös frufrum volt az egyedüli, ami jobban vonzotta a tekintetet, de ez legalább elvonta másról a figyelmet!
  Visszakanyarodva! Ment a tere, meg a fere, váltig állította, hogy ő odavan az óriási dolgokért, én meg győztem lebeszélni magamról, hogy vannak itt csodás teremtmények, miért nem velük próbálkozik a saját városába. Ő csak 160 cm volt, s ehhez tartozó sovány kilóival szeretett volna egy kalandot gerjeszteni, s ami nem mellékes, a fiú közel-keleti, csak hazánk tanulója volt az orvosin. 
E virtuális románc 2 napig tartott.
 Többet nem jelentkezett, a neve is megszűnt létezni Eropolis-ba.
Nem csodálkoztam, bár, ha hiszitek, ha nem, ezzel a mérettel is ágyba csaltam nem egy férfiút, ki aktívan érdeklődött, és hagytam magam randevúra hívni. Sokszor nehezen tudtam az ilyen kalandokból kimenekülni, mert Még-szindrómásak lettek, és nekem nem egy kellett akkoriban, hanem habzsolni akartam őket! 16 évi abszolút hűséges házasság után, élni akartam! Mindent kipróbálni, mi az életemből kimaradt, nehogy úgy haljak meg, hogy nem tudtam meg, milyen ezt, vagy azt megtenni.
 Folytatva a történetet, eltelt 2 hónap, amikor egy telefonhívás alkalmával olyan idegen hangot, ill.akcentust ismertem fel, amely oly ismerősen csengett, s hagytam, hogy a fülembe zengje mondanivalóját, mely nem volt egyéb, mint egy randevúra hívás. Amikor elrebegte, hogy a városom főterén vár, hiszen tegnap érkezett egy mézeskalácsárussal, olyan nagy lett a szemem, hogy ha nincs annyira mélyen beragasztva, biztosan a szőnyegről szedem össze porcicásan. 
 Felöltöztem, és elindultam, hogy elrémisszem alakommal…mert mindig így indultam neki, de valamiért 99,9%-ban belebonyolódtam a bujaságba. Most is félénken cammogtam a főtérre, ahol rengeteg sátor volt felállítva, hisz egy fesztivál vette kezdetét a napokban. E férfiú kisegítette barátját, ezért jutott ily messzire, hozzám mégis közel. 
Kerülgettem a sátrat, nagyon elfoglalt volt, míg erőt gyűjtvén beálltam a sorba, és sűrűn pillogva, mosolyogva felismerte a huncutabbik vevőjét, és szünetet tartva a ponyva mögé hívott beszélgetni. Láttam rajta a rajongást a nagyért, mint amikor az ősember a mamutot elejtette, s nézegette, hogy mely testrésze elégíti ki majd ilyen-olyan vágyait! 
 Nem csalódott, tudta, hogy milyen az alakom, hisz nem zsákba macska vagyok, az egy másik sátor áruja volt. Két puszit akartam adni, de ő kis kezeivel átkarolt, legalábbis megpróbálta)), és magához húzott. Mondta, hogy most nem alkalmas, munka van, de másnap délelőtt várna rám az albérletbe, amit ketten a haverjával bérelnek, egy parasztház szobája, nem messze az én házamtól. Kívánkozott a testem, így megígértem, hogy fél 10-re ott leszek, addig alhat a késői műszak után. Heves csókkal váltunk el, markolászta a puhaságaim, éreztem, hogy ez egy nagyon jó móka lesz holnap! 
 Alig tudtam aludni, zizegett mindenem, zsongtam, és persze izgultam, hogy meg fogok-e felelni, mert akkor még nem voltak önzőbb gondolataim egy randevúval kapcsolatban, mint a mai eszemmel.
 Eljött a reggel, illatos fürdőt vettem, „csábos” fekete szettel készültem, és elindultam a megbeszélt helyre, Csengettem, kijött egy gyűrött ingbe, alsónadrágja illett színben az enyémhez, és rögtön a lényegre térve, nem hagyott sok időt a beszélgetésre. Mohó volt, és annyira telhetetlen… Már majdnem a gyönyör kapuján csengettem, amikor éreztem, hogy ő bizony már be is lépett, és a kondom megtellett, de azért megpróbált kitartó lenni ki-be ficeregni, ami kellemes volt továbbra is. Annyira élveztem, hogy ily apró idegen szeretget hevesen, hogy elfeledkeztem a kedves haverjáról, aki megjelent egy mosoly kíséretében az ajtóban. Felsikkantva egy takaró alá bújtam, hisz ártatlan valék, vagy mi a szösz))! De az Új nem ijedt meg, leült az ágyra, és vállamat cirógatta, majd az arcomat puszilgatva felengedte a helyzet zavartságát, és átformálódott magamba a hancúr számaránya, a kettest felcserélte életem első hármasa! Féltem is kicsit, de izgatottabb voltam, mint egy gyerek a karácsonyfa előtt. Az eredeti kedvesem addigra rendbeszedte magát, és csak kajánul vigyorgott, szerintem, ez egy megbeszélt szituáció volt! Nos, nevezzük Harmadiknak a később érkezőt, aki egyre hevesebben, de kellő hozzáértéssel kutatta-kereste nyílásaim, érzékenyebb pontjaim. Megijedtem, amikor hason fekve, a nagy fenekem feszegette, és nyállal a rózsaablakom körözgette. Szűzies lányként azt, akkor nem engedtem, és az Eredeti rögtön szólt neki, hogy azt ne is kenegesse, mert nem fogom beengedni, a megbeszéltek szerint. Ez tetszett, hogy betartja a szabályaink. 
Megemberesedve közelített már a kielégülés után a kedves Originál is, és míg a barátja az alfelem szájjal, ujjal kényeztette, addig ő a fallosz keménységét az ajkaimmal megerősítette. Négykézláb állítottak, s nagyszerű volt a ritmus, melyet gyakoroltak. Mi lökést kaptam hátulról, megtorolta a másik elölről! Olyan élményben részesítettek, ami után sok nő vágyakozik, és kiélve elégedetten távozik.  A részletek nem is érdekesek)) :P , de mindegyik ki akarta próbálni a másik örömét, cserélgették a helyet, a pozíciókat, repkedtek a gumik szanaszét, míg délutánba fordult az idő, és kopogtak az ajtón.
 Megijedtem, hogy jesszus, még egy?? de szerencsére a főbérlő néni ébresztette őket, hogy 
-	Fiatalemberek, kellene indulni lassan, és az ebéd is már kihűlt! –akkor jutott eszembe, hogy mennyi időt nyalakodhattunk, „fagyizhattam”, hancúrozhattunk el, ha nekik már indulni kell. Pontosan fél három volt. 
Hinnya, ez volt aztán a hancúr - delelő))! Zuhanyozni külön-külön mentünk, megígértették velem, ha a fővárosba járok, repetát szeretnének. Persze-persze, - gondoltam! Én, a kis nyuszi fogok egy ilyenre magamtól jelentkezni! Ha-ha))! 
 Akkor még nem tudtam, hogy másfajta élvezet is létezik a hetero, egy fiú, egy leány, natúr szexnél, így el is felejtettem majdnem őket. De most, valamiért újra felidéztem a primer emléket!
Ne kövezzetek meg érte! :D 


www.moi.eoldal.hu

 

Sokszor eltűnődöm, amikor olvasok egy adatlapot, hogy szokott e tükörbe nézni a regisztrált emberke, ill. tudja-e, hogy milyen képpel szerepel a felhasználók között?!
 Nem döbbenek meg már sok mindenen, de azért napi szinten akad egy-két újdonság.
 Egy párat kigyűjtöttem, ami kérdéseket feszeget, hogy vajon kinek van szüksége Önismereti- tesztekre, és a kapott eredmény után terápiára. :)

- Nézem a nő nemiszervét a képen, olvasom az adatlapját: kizárólag arcképes leveleket várok! /-  f-szfej jó lesz? :D
- Nézem a naplementés fotót, és ezt olvasom: ne a farkadról küldj képet!  / -küldj egy napfelkeltét? :D 
- Nézem a virágot, olvasva: én se a puncimat rakom ki, te se tedd!  / - Tegyél ki egy bibét, vagy egy porzót, de legalább Maját a méhecskét! :D
- Egy Disney figurához ezt társította valaki: csak valós nőket keresek! / - aha, mesebeli hercegnőket! :D
- Egy vadállat vicsorog a képen, az írás szerint: Jóképű, kedves, kényeztetést szerető vidám férfi vagyok! / - minimum egy vadmacska legyen a nő? :D
- A képen egy vékony, egy kézzel átfogható derék, az adatokban 168cm, és 94kg szerepel,   / - Akkor most a képnek, vagy az írásnak higgyek? :D
- De ugyanez fordítva is igaz: A képen egy kedves grizzly macika, számadatok nélkül, de a jellemzésben sportos esetleg férfias férfi keresgél. / - akkor a kockahasúak vékony, vagy gebe alkatúak a viszonyítás szerint? :D

 A nemiszerveket előtérbe helyezők is kigúvadásra ítélik a szemem:
 - A @-a mellé odatesz egy sprays dobozt, ami ugye dundi, és láthatóan feleakkora a szerszám átmérője, a hosszáról nem is beszélve! Akkor mi a frászért kell odapakolni azt a flakont? :D 
- Vagy a centizgetők, akik 20/6-os mérettel szeretnének hirdetni és a képen nem hogy egy anakonda, de még egy giliszta se nagyon vehető ki.
- a Nő, aki sportos, jóképű, magas és izmos pasit keres, az adatai szerint /az enyém is ilyen :D /, egy gömb, széle-hossza egy! :D
 

 Persze van még ilyen ellenmondásos reglap, de most csak ezek jutottak hirtelen eszembe.
Vajon tisztában vagyunk azzal, hogy mit nyújthatunk, és mi az, amit ezért kaphatunk? :)
Bocsánat, ha sértő voltam, nem volt szándékomban, csak tényközlést akartam villantani. :P 
 Talán ha őszinték vagyunk magunkkal is, akkor nem lenne ennyi csalódás, és sikeres randevúkban tobzódna az oldal! 
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/42b622220120208201029.png

Felhívom a figyelmet, hogy nem szextörténet, és még hosszú is...pedig csak pár sorosra terveztem! :) A hideg hozta ki belőlem ... :D
 Ím:

Valamikor réges-régen, a tavalyi évben történt, szilveszter napján véget ért. :)
No, nem ilyen egyszerű, és rövidre terveztem, így lesz eleje, közepe, és itt a vége! 
December 30-án este indult Münchenből a menetrendszerinti mikrobusz Budapestre.  Már órákkal, pontosan 6 órával előtte e városba érkeztem, gondoltam körülnézek pindurt, ismerkedem a nagyváros épületeivel, és persze megkeresem az esti indulás helyszínét, mert csak egy utcanevet tudtam.
 Miután leszálltam a vonatról, mely délről, az Alpokból suhant a pályaudvarra, mindjárt beleakadtam egy magyar társaságba. Semmi különleges nem történt, csak meghallották, ahogy elkáromkodtam magam)), mert a síkos úton éppen csak nem csúsztam be a vonat alá. De a nagy bőröndbe kapaszkodtam, az meg nem nagyon akart megmozdulni semerre, mert a kerekei begyűjtöttek egy hóembernyi havat. Odasiettek, és pár szót váltottunk, ők itt laknak, és most mennének síelni oda, ahonnan én menekülök.  A tél két hónapja dúl a hegyekbe, nem kímélve az ott-lakókat, és a hómarókat. Kérdezgettek, hogy milyen színű pályákat próbáltam, milyenek a németek ott, a vendégszeretetükről… A mi falunkba fehér volt a hó, a közelébe se voltam piros pettyes sí utaknak, és liftet is csak most látok a pályaudvaron. Miután mondtam, hogy én itt csak dolgozok, és hó+ lapát jut nekem a téli örömökből, búcsút vettem tőlük, és dideregve húzgáltam a kofferem.
 Átkoztam magam, hogy talán egy meleg pulóver nem ártott volna a rövid kötött ruha alá, úgyse látja senki, alul, meg a gyapjúharisnyám majdnem melengetett, de valahogy elfelejtette a funkcióját, amikor a kinti levegőt megérezte, mert nem-törődöm módon, átengedte a mínuszokat. Hosszúszárú csizmám viszont jó kis partner volt a battyogásba, mert a vádlim így nem fázott. 
Mentem-mendegéltem, nézelődtem, a fülembe ritmusos zene szólt, a fenekem billegettem, élveztem a szelet, ami ide-oda rendezgette a frissen mosott frizurám, a Taft nem tart, ezt meg kell jegyeznem!  ;)
Áruházból- plázába, plázából- árkádba. árkádból- zsibvásárba, sőt egy kaszinóba is beinvitáltak. Ott csak egy jegeskávét ittam, két ifjú társaságában, akik azt hitték orosz nő vagyok, mert ily vékonyan öltözve szelem a zimankót, biztos hozzászoktam a hideghez, gondolták ők. Miután felmelegedtem, búcsút vettem tőlük is, névjegykártyájuk szerint az egyik a tulaj volt, a másik valami bróker…de egyik se izgatott.
 Már másfél órája az utcán bolyongtam, kezeim lilultak, a kabátom színéhez idomultak, bár a kesztyűm is finom lila anyag volt, de olyan kis „divatbébis”, nem befolyásolta az ujjaim hőmegtartását. Megláttam végre a kedvenceim egyikét, egy gyorséttermet, ahol ihatok egy meleg teát, amit szinte vödörbe adnak, és nyalhatok egy isteni gépi fagyit! :D
 Bezizegtem, és próbáltam mondani, hogy mit szeretnék, de hang az volt, csak artikuláció nem, mert az ajkaim még nem engedtek ki, mirelitté fagytak kinn. Nevettem a bénaságomon, a fiú is mosolygott, és mutogatásba kezdtem. A teát könnyű volt, mert a mögöttem lévő asztalon azt iszogattak, így csak rámutattam, és a nagyságát is sikerült jelbeszéddel megadnom. De a fagyi, az már nehezebb volt, mert senki nem nyalintózott, - nem értem miért?))-, és azt a mozdulatot…amikor  a tölcsér a kezedbe van, a nyelved kilógatod, és nyalni akarod, ….. ez egy pindurt máshogy nézett ki nálam, mivel az állkapcsom még nem akarta engedni a nyelvkilógatást, így csak a husim végét hegyesen kitoltam, megerőszakolva a szám, és mozgattam, mint egy kaméleon… Hát azt a röhögést körülöttem, nem kell leírnom remélem…De azért a srác megértette, vihogva szolgált ki, és a tálcámat is segítette egy asztalra tenni, a pénzt is ő vette ki a tárcámból, mert az ujjaim elgémberedve nem funkcionáltak kellőképpen, így elfogadtam a vigyorgó segítséget.
 Ott ücsörögve, a lábamat dörzsölgetve, szemezgettem, - de nem úgy, mint Hamupipőke-, és megakadt a szemem, egy barna legényen. Sült krumplit majszolt serényen, ketchupba mártva, zárt szájjal evett, és szintén érdeklődve lesett. Miután a poharam az ujjaimmal átkaroltam, és pár perc után éreztem is a meleg jótékony, felengedő hatást, az olvadozó fagyira vetettem magam, mert már két hónapja mellőztem. Eleinte nem érdekelt a nyali módja, mert a tölcsér oldalán csorgott a finom manna. Nyalogattam az oldalát, néha a tetejébe is belenyalintottam, de rájöttem, hogy a pasi a fagyimat nézi. Nem rám irigykedett, hanem a tölcsérre, mert villámokat szórtak a szemei, amikor nyelvészkedtem. No, megállj csak! Adok én neked néznivalót! :D És átváltottam démonba)), a fejem lehajtva, lassan pillogtam felé csábítón, és a nyelvem minden egyes kéjesen elvégzett nyalintózás után az ajkaimat is megnyaltam. Továbbtartott így a nyaligátorkodás. de megérte, mert amikor már átázott a tölcsér alja, és azt szívogattam látványosan csücsörítve, nem bírta az ifjonc, és a tálcájával együtt elindult felém. Feltűnt, hogy a laptoptáskáját, kabátját, és egyéb kellékeit maga előtt tartva jött, és zavartan mosolygott, amikor becsusszant velem szembe a boksz bőrülésébe. Gyorsan abbahagytam a műsort a maradék tölcsért leraktam a tálcára, megtöröltem a szám, és a poharat felemelve, eltakartam arcom, csak a szemem mosolygott irányába. Nem mertem megszólalni, ő pedig még nem tudott. Majd amikor bemutatkozott Guillome névvel, franciául társalgott. Felcsillant a szemem, hogy végre nem az utálatos némettel kell gondolkodnom, és meglepődve fogadta a nyelvi egyezőségen történő bemutatkozásom. Egy perc alatt elszállt a zavara, de nekem is kellemessé vált az ábrázatom, a teát leraktam, nem a kacérság lett a célom. Minél több szót facsarjak ki belőle, és magamból, hogy gyakorolhassam a kedvenc beszédmódom.
 A barátait várta, egy táncház lesz egy közeli klubba, oda tartanak, csak ő korán érkezett a Kingbe, így örvendezve ült át hozzám, hogy megismerjen. Szégyenkezve vallottam be, hogy ez csak egy színjáték volt részemről, nem szoktam ily kacéran fagyizni, de láttam, hogy ez tetszik neki, így folytattam. Nevetett, és megkérdezte, hogy nem kérek még egy adagot, mert szívesen végignézné még egyszer a produkciót. Teli-szájjal vigyorogtam, hogy valóban tervezek még egy fagyit, de azt az utcán, a most kezdődő hószállingózásban óhajtom elfogyasztani – a népek legnagyobb megrökönyödésére. Nevetett, és rám ragasztotta abban a 20 percben a Provokátornő bélyeget. / -Hát ezt érdemeltem?)) /
Beszélgetésünk olyan közvetlenre sikeredett, hogy egy újabb mobilszámmal gyarapítottam telefonkönyvemet, de én nem adtam meg az enyémet, ne keresgéljen Európában, nincs rá szükségem. Az övé is csak azért lesz meg, hogy a G-betűnél egy francia név is szerepeljen, nem hívogatom fel, elvégre feleség leszek, vagy mi a szösz! :D
 Megvette a búcsúfagyim, segített a bőrönddel az ajtón kívülre kerülni, útba igazított és három puszival elköszöntünk egymástól. Az a huncut vágy felismerhető volt, mely folyamatosan ott ült a beszélgetésünk alatt is a szeme sarkában, de nem akartam tudomást venni róla.
 Fűtött a tea, a perzselő csevegés, és nem éreztem egy darabig a hideget, megtaláltam a nemzetközi pályaudvart, de a busznak még nyoma sem volt. Így az alagsori megállókból felcammogtam az emeleti bevásárlóközpontba. Pindurt nézelődtem, hogy átmelegedjen a használandó testrészem, és kosaratfogva beslattyogtam a nagy „bótba”)). Céltalan volt e séta, de csak tömött táskával jöttem ki… hiába nőből valék)).
 A busz a helyén várt, beszállhattam, és várakozhattam. 
 Érdekes, hogy ezt a részt akartam megörökíteni, de ahogy a mamám is mondogatta anno, ha már egyszer belekezdesz az írásba, kanyaríts nagy feneket a dologból, annál érdekesebb lesz! Ezzel ellentétben az apám azon az állásponton volt, hogy minek kell mindennek akkora feneket keríteni? Bár ő sose olvasta az írásaim, de a mondanivalókat szűkre kellett szabni, ha el akartam valamit mondani neki. Különbözünk, hála…!
 Tehát most jön az in medias res).
 A buszban hátul 16 ülés volt, baloldalon kettesével, jobb oldalon egyesével a szélén. Egy ilyen egyesen foglaltam helyet, mert nem szerettem volna a terpeszkedésemmel senki ölébe hajtani a fejem éjjel. Lassan megtelt a busz, válogatott társasággal, hangos beszélgetésekkel. A „mellettem” ülő hölgyike velem óhajtott társalogni, mert aki az oldalán ült, mindjárt alvópózba helyezkedett kispárnával. Volt ott német asszony is a gyerekeivel, de sok több munkás férfi is, akik közül egyet úgy kinéztem magamnak, bár a kisfiával utazott haza. És akadt egy „indián” is, egy alacsony perui, széles arcvonalú kalapos művészlélek is, aki az előttem lévő székbe csüccsent.  
 Beszélgettem a nénivel, kérdezgetett, a választ pedig mindenki hallotta, mert kicsi volt a hely az elhatárolódáshoz. Amikor elhagytuk Münchent, a hóesés miatt lassan tudtunk csak haladni, és volt időm mindenkit szemügyre venni, a potenciális áldozataim, mint a fekete özvegy)). Persze csak mini változatban, flörtölgetés szintjén.
Még mindig a gyerekes pasi volt a nyerő, és ahogy észrevettem, neki se volt közömbös a lilaharisnyás nő.
Többen megéheztek, zörögtek a szendvicsekkel, szisszentek a szomjoltó nedűsüvegek. A Kiszemelt is felállt, hogy levegye éhes gyermekének az elemózsiát, és mivel a gyerek nem kért mindenből, Apuka odafordult hozzám, hogy megkínáljon az általa sütött mézeskalácsából. Innentől kezdve nem csak a sütijére voltam kíváncsi. Beszédbe elegyedtünk, ismerkedtünk, a nénike is beleszólt néha, és szorongatta időnként a lábam, hogy biztasson. Hiszen mindketten hallottuk, amikor mással beszélt, hogy elvált, és a kisfiát most viszi haza az anyukájához a karácsonyi vakáció után. 
 A buszban filmvetítés volt, hajnalig 3 filmet láthattunk, de egyik se volt eget-rengető, csak olyan kommersz minőség. Így volt lehetőségünk fényben fürödve társalogni. Legtöbben aludtak, Csak a kétóránkénti pihenőknél szálltak ki a pipildébe, vagy kávézni a benzinkutaknál. A hölgy mindig mellém szegődött, így volt társam, mint ilyenkor a lányoknak, kettesével mentünk ide-oda. :)
A második megálló után lassan elcsendesedtünk, a hölgy is elaludt, a Kiszemelttel mi is ásítoztunk, körülöttünk mély csend honolt. Megegyeztünk, hogy majd az internete tartjuk a kapcsolatot, hisz teljes nevünket felfedtük, nem huncut találkát beszéltünk meg, csak barátkoztunk. 
 Próbáltam kinyújtózni, már amennyire a lehetőségeim engedték, levettem a csizmám és az ülés mellett kiegyenesítettem az addig keresztbe tett lábikóim. Már félig álomba szenderültem, amikor éreztem, hogy jó érzés kezd elönteni, és ennek forrása a bokámtól jön. Valaki megérintette. Sebaj, előfordul, hiszen más is nyújtózhat. Majd egy újabb érintés, és ez már maradandónak tűnt, ez a valaki tenyerével átölelte a bokám, simogatni kezdte a lábfejem, lábujjaim a harisnyán keresztül….. Ilyen nincs! Elhúztam a lábam, de valahogy mindig csak kinyújtódott, és ő, mint a vércse, lecsapott az ujjaival, és kezdte a jóleső masszírozást. Néha visszatért a józan eszem, és visszahúztam, keresztbe raktam, hogy véletlenül se érje el. Alvadtam volna tovább, amikor a térdemen megéreztem a szorítását. Hoppi, ezt azért mégsem engedem, és erőteljesen eltoltam a kezét, valószínű megértette, mert nem ért hozzám a következő megállásig, ami pár perc múlva jött. Kiszálltunk nyújtózni, én is sétáltam a hölggyel egy kört a kút körül, és éreztem, hogy figyelnek. Ott toporogva a busz mellett, a hátam mögé lépett a Zaklatóm/?/, és morgott valamit, de nem akartam vele beszélgetni, így visszamásztam a helyemre. Újabb kilométerek következtek, lassan mindenki beájult álmaiba, de én pezsegtem, és figyeltem, mit fog lépni a nagy Z-s pasi. A csizmátlan lábam újra a megfelelő pozícióba helyeztem, és nekiértem a kezének, mert lógatta!!, várta, hogy kinyújtsam! Nahát! :O ;)
A simogatás jólesett, mert mostanában ez a fajta fétish is elég izgalmas kapukat nyitogat, de most ebbe nem megyünk bele! :p Szóval, masszírozta a talpam, szorongatta a bokám az Achilles részt nagyon érzékenyen nyomogatta, már majdnem hangot adtam a kellemes zaklatásnak, amikor abbahagyta és merészen folytatta a vádlim markolászásával, amin elgondolkodtam, hogy ezt már nem fogom engedni, éppen el akartam húzni a lábam, amikor hirtelen a belsőcombomra fogott… juj… ezt biztosan nem akartam! Nagyon határozottan felhúztam mindkét lábam az ülésbe, magamhoz szorítva őket, és mint egy összegömbölyödött cirmi, úgy vártam, hogy Pestre érjünk. Tatabányán ébredtem fel, az alfelem elzsibbadt, nem éreztem a virgácsaim, de legalább nem folytatódott a huncut fiatalember próbálkozása. Többen leszálltak, míg Pestre értünk, köztük a Kiszemelt is elbúcsúzott, és mosolyogva integetett Győrben. Volt bőven üres hely, és Z talált egy olyan helyet magának, ahol nyugodtan bámulhatott nyíltan, senki nem látta, hiszen oldalt fordulva, akár alhatott volna is. De láttam a csillogást a szemében, és szenvedtem, mert addigra elmúlt az éjszaka varázsa, és  most lett volna csak szükség egy jó kis masszírra, de most már juszt se hagytam volna! :)
Miután a végállomáson kiszálltunk, mellém szegődött, és tört magyarsággal kérdezte, hogy most mi lesz, hogyan tovább, mert ő szeretné befejezni ezt a kis huncutságot. Kimért voltam, és hideg, mint a pesti levegő, csak annyit mondtam, hogy nem tehetek semmit, ennyivel kell beérnie, mert van valakim, és nem akarom megcsalni. Kapott két puszit széles arcára a kalap alatt, és arrább húzgáltam a bőröndöm…


www.moi.eoldal.hu

 

Előre szólok, hogy nem rövid, és nem szexparádéról szól! ;) :p




Volt egy pillanat, amikor azt hittem feleség szeretnék lenni... újra , aztán volt megint egy pillanat, és most van megint egy pillanat! 
De ez csak fantázia marad talán, és magamnak köszönhetem, ha nem leszek meggyűrűzve.
 Volt egy kedves fiatalember a környezetemben, aki nem magyar ajkú, és már megosztottam a történetem vele itt, de az érzéseink nem voltak egyenértékűek, így nem folytathattam ezt a kapcsolatot.
 Ma megtudtam, hogy ő lett volna az egyik vőlegényem), mert a falu szája előbb elért a fülemhez, mint Hans ajkai. 
Látogatóba jött hozzánk egy kedves idős férfi, és a betegem mellett helyet foglalva, mesélni kezdte a helyi történeteket, a legújabb pletykákat. /- Még hogy a férfiak nem fecserésznek! :-p/
 Éppen házimunkám végeztem, amikor behívtak a szobába, és a betegem a szemembe nézve, nagyon komolyan, megkérdezte, hogy valóban kikosaraztam Hansit?
Kikerekedett szemmel néztem, és csak hebegtem, hiszen nem adtam kosarat, mert nem is volt mire, Hans és köztem szó nem esett a házasságról. Jó, említette, de nem kérte meg a kezem, tehát egy szalmafonatot nem kapott abból a szakajtóból!
 Miután válaszoltam, hogy ez nem igaz, és nincs köztünk semmi, a bácsi erősködött, hogy ő Hanstól hallotta, hogy egyszer akart életében megházasodni, és elutasították. Na, brávó, mindenki tudja, csak én nem…
Mosolyogtam, és úgy gondoltam, ez nekik elég, nem kötöm az érzéseim az orrukra. Így titokzatosan visszasomolyogtam, és kivonultam a dolgomra.
 Mindeközben járt az agyam, és nem igazán ezen,… Hans számomra már a múlt egyik színfoltja marad, de nem a jövőm fényeit látom benne. A gondolataim baranyai berkek közt kutakodtak, és ott is egy ifjún, aki csak párszor látott, és nagy, meleg barna szemeivel égette a tekintetem, de az internet segítségével rengeteg párbeszéd hangzott el köztünk pár hónapja.  29 éves, de cáfolva korát, érett és komoly csevegéseink voltak. Megtudtuk egymás múltját, jelenlegi boldogulásunk és az elkövetkezendők terveit, vágyait. Nagyon imponáló volt az udvarlása, a mindig napra kész bókjai, az intellektusa, a hite, mely nem keresztény eredetű, és a személyiségének varázsa. 
 Kérdem én, melyik nőnek ne tetszett volna, ha minden reggel, amikor benéztem a levelezésembe, egy finom pár soros versikét találtam, melyet ő költött, és mindig személyes mondanivalót is tartalmazott, és persze a mérhetetlen bókok, melyek bárki száját/tollát elhagyhatják, de az övé hihető és szívből jövő volt. Azt a rajongást, figyelmet nem lehetett visszautasítani…a vágyakozását a viszonzásomért, melyet minden nap éreztetett, virtuálisan próbáltam kielégíteni. Ezt ne tessék félreérteni! Nem a testi kéjelgés, hanem a gondolatai meghallgatását, és befogadását nem hagyhattam ki. 
Miután érezni kezdtem, hogy ő egészen komoly dolgokat tervezget velem kapcsolatban, ideköltözést külföldre, utódjaink nevét szerette volna tudni, és azt, hogy szeretnék-e mégegyszer nagy esküvőt, visszazártam a szívem kapuját, mert nem éreztem azt, hogy erre a „máz”-ra lenne szükségem, erre a lírikus kedvességre.
 Igen, tudom, telhetetlen vagyok, vagy csak túl realista? De versekből, szép szavakból nem lehet jövőt építeni! Én pedig már nem vagyok csitri, aki belevágna olyanba, amibe nem vagyok biztos, és majd csak lesz valahogy, csak együtt legyünk! Az még nem baj, hogy nincs állása, sok férfi küzd ilyen problémával Magyarországon. De semmilyen egzisztenciával nem rendelkezik, egyik napról a másikra él, ami számomra elfogadhatatlan, mert ebből ki lehet mozdulni, de ő nem tesz ezért semmit, inkább egy romantikus hippire hasonlít, mint egy esélyes férj-jelöltnek nekem. Mivel ő sem érte el nálam a Jövőm Embere címet, így leépítettem ezt a kapcsolatot is. Ha láttam, hogy bejelentkezik az adott kommunikációs csatornánkra, én valamire hivatkozva kiléptem, mindig dolgom volt… Próbálkozott az sms-sel is, de erre is csak kurta válaszokat kapott. Míg egyszer éjjel leültem a gépem elé, és megfogalmaztam a neki szánt kosarat. Másnap láttam, hogy egy hosszabb levelet írt a mailemre, melyben megért, de hogy esélyt se adtam a kapcsolatunknak, ez bántja. Ezt meg én értettem meg maximálisan. 
A Harmadik vőlegény-jelölt a hibás mindenért!!!
Azért nem tudtam befogadni Hans szerelmét, mert ez a baranyai titán foglalja el a teljes szívfotelem, és nem tudtam tőle szabadulni, ill. nem is akartam! 
 Azért nem tudtam a „költő” szerelmi ajánlatát felfogni, mert ez a vadember, a nyers stílusával foglalkoztatja az agytekervényeim!
 És milyen igaza van a bölcselkedőknek, hogy a nőknek mindig az kell, ami még betörendő, ami még nem az övé, ami még hódítást kíván, aki nem adja be a derekát az első csábos mosolyomra…
 Mert a tálcán kínált és minden tekintetben kellemes kapcsolatot az olyan beállítottságú nők egyszerűen elutasítják, és küzdésre vágynak, hogy megszelídítsenek egy szilaj, de elérhető mént. Azért az fontos, hogy érdekelje a személyem, sőt, akár szeressen is, csak kemény „fickó” legyen, ne egy átlagos, vagy egy irodalmár fajta! 
Nos, ez az Férfi is baranyai, volt már vele komoly összeköltözős kapcsolatom, volt már vele szerelmi boldogságom, de volt vele/mellette rengeteg sírásom, csalódásom, és végül 3-szori elválásom. Tudom, hogy az jönne most Tőletek, hogy akkor mi a francnak akarom Őt? Azért mert Ő az, akiben megbízom, aki teljesen őszinte, az életem is a kezébe adnám, és ebben megegyezünk, mert eddig se bírtuk ki sokáig egymás nélkül, de sokáig se bírtuk egymással. Illetve, az utóbbi időben én menekültem el tőle, ha valami nem tetszett, hiszen nem bútoroztam hozzá, csupán hozzá mentem haza. De pár nap után kijött belőlem a sárkány, és elkezdtem körülnézni, figyelni őt, ami nem talált kitörő örömre az ő kis páncélos személyiségében.
Keményen válaszolt, és nem változtatott rossz szokásain/ - dohányzás, mértéktelenség, és lustaság./
 Tudom, hogy szeret, nem sokat beszél, nem egy csicsergő, romantikus alkat, de ha megszólal, abban minden benne van, nem mond felesleges szavakat, csak a velőt adja, és én ennek vagy örülök, vagy lepittyed a szám. 
 Mostanában egyeztünk meg abban, hogy bár nagymértékben különbözünk, nem tudunk egymás nélkül élni. Felvetette a házasság gondolatát, hogy úgy érzi, hogy mindig is rám vágyott, és szeretné, ha hozzá kötném az életem, és szépen együtt öregednénk meg. Mivel ezeket a fülemmel hallottam, és nem csak gondolatátvitel működött köztünk, egy pillanatra igen-t mondtam a fejemben, de az ajkaim egész mást formáltak. 
-	Ugyan-ugyan, ezt most csak mondod, aztán holnap megint nem tetszik nekem valami, és hazamegyek a saját lakásomba! – mondtam nevetve. 
Úgy gondoltam, hogy egy ilyen se veled, se nélküled kapcsolatra sem lehet házasságot tervezni, és az utána következő hites életet.
Ez ősszel történt, azóta motoszkál ez az ajánlat, bár nem volt igazi térdelős leánykérés, de tőle már ez is elég volt, hogy az ember döntsön a jövőjét érintő nagy kérdésről.
 Szóval, játszadozni kezdtem a gondolattal, és persze milyen egy nő? Az igenlő része kezdett el foglalkoztatni. 
Mi lenne, ha…?
-	Gondoskodhatnék róla, mert ugye asszonyféle vagyok, anya is, így ez alapjárat nálam.
-	Szeretgethetném bármikor, nem kell idegenekre pillognom, hogy megkapjam/megadjam ami felnőttkorunkhoz hozzátartozik.
-	Nem lennének unalmas perceim, mert ha alszik, vagy pihen, akkor is hallgathatnám a szuszogását, érezhetném a teste melegét, sugárzását, a közelségét a szeretett lénynek,
-	Mindig elmesélhetném a lüke apróságaimat, mert tudom, hogy szereti az eszetlen viselkedésem, bár ő nem vesz részt bennük… és érdeklődő tekintettel figyelném az ő mondanivalóját, a napi gondjait,. Szeretek hallgatni is, bár azt nem bírom ki, hogy ne alkossak véleményt a végén).
-	Biztonságban érezném a lelkem az övébe téve! Olyan nyugalmat érzek amikor átölel, amikor megcsókol,…elfelejtek mindent, csak ő a fontos olyankor. A biztonságot a hűségre is értem, mert bár mindenki mondhatná, hogy persze-persze, amit nem tudok, az nem fáj! De ő nem az a fajta,… jó emberismerő vagyok, ráadásul ő sokszor túl őszinte velem, és nem tudja elsumákolni a kételyeim. Egy férfi már volt ilyen természetű az életemben, és gyönyörűen éltünk 16 évnyi boldogságban. Ebben a tekintetben nyugodtam otthon merném hagyni, amíg távoli országban munkálkodom. Sajnos nagyon sok férfi nem a hűség mintaképe, de ő az egyik modell lehetett ehhez a portréhoz)!
-	Minden titkom, minden titkolt vágyam tudja, így szintén békésen élhetnénk, tabuk nélkül.
-	Egy pinduri érv még, hogy nálam fiatalabb, 35éves, megfelelő nem pazar, de nem is negatív egzisztenciával rendelkezik, nem buta, mindenhez hozzá tud szólni /- ha akar.
Ezek alapján már a felesége is lehetnék, de mi van akkor, ha megtörténik a gyűrűzés, és együtt élünk?
-	naponta morgok majd a szanaszét hagyott dolgai miatt
-	naponta mosogathatok, amit mostanában ő kényszerből megcsinál, mert kijelentettem, hogy én nem fogom megcsinálni.
-	le akarom szoktatni a dohányzásról, mert nem tolerálom a füstöt, sőt… /bár, ha ott vagyok kimegy a ház elé, vagy egyszerűen kilógatja a fejét az ablakon, amikor szívogatja a bűzrudat, és utána kéz-, és fogmosást végez/.
De én zérótoleranciát gyakorlok, és egyáltalán nem szeretném 
-	nem csinálhatom teljes mértékben azt, amit szeretnék, pl. hangosan zenét hallgatni, rendszertelenül étkezni, vagy nem étkezni, hajnali órában ébredni, hogy internetezzek, vagy épp valami egyedi rakoncátlanságot műveljek. 
-	ő internet, ill. film-, és játékfüggő, amit én nehezen tűrök, hiszen ha vele vagyok, akkor ne a laptapija legyen az elsődleges, hanem én))! Persze megszokta, hogy csak az van neki, de ezen nagyon nem akar változtatni…sokszor gondoltam, hogy ha élő személy lenne a gépe, féltékeny lennék rá.
-	sok „muszáj” munka lenne a háztartásban, amit nem mindig adott időben szeretek otthon se elvégezni,…pl. mosás, főzés, takarítás, 
Bár gondoskodás jellemez, de nem rendszerességgel,az utóbbi időben inkább roham-szerűen tör rám).
Vannak még biztos bennem pro-, és kontra felvetések, de az alap az, hogy Őt szeretem, és kimondta a szemembe már nem egyszer, hogy szintén ily érzések töltik el a szívét.
Tehát, szeretnék az Övé lenni hivatalosan is, de mit csináljak a kételyeimmel? Alkalmazkodjak, és dobjam sutba a szabad életem? Vagy maradjak szingli, és laza kapcsolatban éljem ki a boldogságom?


www.moi.eoldal.hu



!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/42b622220120128214452.jpg

Egy csepp humor azoknak, akik a mai estét virtuálisan élvezik)) ;)
Szép estét Nektek! :)
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/42b622220120127210157.jpg

Hans…megint

 Utoljára december 28-án láttam, amikor elbúcsúztam tőle. Hiszen abba a hitben éltem, hogy aznap reggel elindulhatok haza, a napsütötte Magyarország felé,- mert ami itt volt, az már szibériai-állapotnak is elkönyvelhető! 
Természetesen a váltótársam lekéste a vonatot, így még két napot töltöttem e csodás hegyekbe, de egyre kevesebb örömmel, inkább ürömmel.
A kezdeti szép románcunk Hans-szal nagyon gyorsan lezártam, mert nem akartam hazugságban tartani szegényt, s alkalmazkodni a jólétért és a királynői posztért, így mielőtt eljött a hazautazásom napja, a délutáni találkozásunknál nem nevettem sokat, csak bíbelődtem, hogy hogy mondjam el neki, a valódi érzéseket…. Nem volt könnyű egy szerelmes férfi szemébe mondani, hogy nincs egyensúlyban az érzelmeink befektetése ebbe a kapcsolatba. Százszor körülírtam, magyaráztam, régi tapasztalatot osztottam meg vele, de ő csak nézett, hogy most mit is akarok ebből kihozni.
Miután elmeséltem az „arab sejk” esetét, hogy eleinte szerettem azt a férfit, majd miután rájöttem, hogy a pénzét lassan jobban szereti, mint a humán dolgokat, kiábrándulva alkalmazkodtam a pénztárcájához! Nem, nem használtam ki, mindössze vele tartottam az utazásaira, a kellemes pihentető hétvégi kirándulásokra, élveztem a vázából áradó mindig friss virágok illatát, és azt, hogy ő is elégedett a kapcsolatunkkal, mert mindig megkapta / elérte amit akart! 
Próbáltam érzékeltetni Hans-szal, hogy most is valami ilyen helyzetben érzem magam… Mosolygott, és csak annyit kérdezett:
-	Nem érzed jól magad velem? – erre mit mondhattam volna? Az igazság az volt, hogy de nagyon is, hiszen a tenyerén hordozott, szavai állandóan bizsergették romantikus lényem, és tökéletes fizikuma is elvarázsolhatott volna.
A válaszom nem volt ilyen részletes, mert nem akartam újra biztatni, így csak annyit mondtam:
-	Hans, nagyon jól érzem magam Veled, de nekem ez nem elég egy együttéléshez! Mert a szerelmet nem érzem. - Azt az arcot, sose fogom elfelejteni…olyan hirtelen változott meg, öregedett meg, eltűnt a csillogás a tekintetéből, és néma, fájó szomorúság maradt csak a helyén, hogy megsajnáltam, átöleltem, és próbáltam menteni a helyzetet, így folytattam:
-	Kérnék egy kis gondolkodási időt, hiszen úgyis hazamegyek lesz 21 napunk, hogy mindketten átgondoljuk, mit akarunk.
-	Én téged akarlak! – és ez megint olyan spontán jött Tőle, hogy a szívemig hatolt, és sajogva hárítottam el:
-	De én nem vagyok magamban biztos, és nem akarom, hogy egyoldalú legyen a kapcsolatunk.
Erőltetve elmosolyodott, magához húzott, a hajamba csókolt, és megéreztem a félelmét az elutasításomtól, nem azt az erős, érett férfi ölelését kaptam, hanem egy védtelen kis madár feszült, óvatos,  karolása  volt ez. Eltoltam magamtól, és kértem, hogy menjen el, mert nemsokára itt lesznek értem, még sok dolgom van.
 Valahogy megkönnyebbültem, és lazábban viselkedtem, hogy kimondhattam, ami már pár hete nyomja a lelkem súlyát. Őszintén tudtam a szemébe nézni…és egy futó csókot nyomtam megtört homlokára.
Természetesen elment, nem vitázott, nem könyörgött, mert látta elszántságom, de az úton láttam az ablakból, hogy 2-szer megállt, visszafordult, és lehajtott fejjel tovább baktatott.
Miután maradnom kellett még két napig, nem értesítettem, nem mozdultam ki a házból, és hála az égieknek, a hó sem esett ezekben a szenvedő napokban. Tehát nem láthatott a ház előtt sem havat takarítani.
 Szilveszterre értem Magyarhonba, a telefonom tele volt édes kis sms-eivel, jókívánságaival, olyan szerelmes kis játékos írásokkal. Nem tudtam, hogyan reagáljak…nem viszonozhatom, hiszen én teljesen le akartam építeni a kapcsolatunk. Így 31-én este egyetlen sms-sel lezártam a „német boldogságom”.
-	Hans, köszönöm a kedvességed, a törődésed, a figyelmed, a szerelmed, de én ezt nem viszonozhatom, nem érdemlem meg, mert Magyarországon van valakim, aki szeret, és elfoglalja a szívem azon részét, melyet magadnak szeretnél. Sajnálom, hogy ezt elhallgattam, de a Te országodba magányos voltam. Ezt a kellemes hónapot nem fogom soha elfelejteni, mert ilyet csak Te tudsz nekem adni, de  ez a magyar férfi már egy éve birtokolja apróbb szünetekkel a lelkem. Azt kívánom, hogy találd meg a megérdemelt szerelmet, kérlek, ne keress többet, Boldog új Évet! 
Ez 11 sms.be ment el, nem volt egyszerű a fordítás sem, de a küldés pillanata sem…mert tudtam, hogy amit Tőle kaphatok, sosem kapom meg mástól, a feltétlen szerelmet, a mesebeli királynői érzéseket. De döntöttem, s így, hogy nem volt a közelembe, könnyebb volt a bűvköréből kikerülve „szakítani”.
 Szomorú is, de egyben elégedett is voltam magammal, Megbékéltem a gondolattal, hogy nincs Hans, nincs feszültség megint a bensőmben, hiszen ez egy életelemem, stressz nélkül létezni, s a dolgokat pozitívan kezelni.
Két napja megint kinn leledzem, féltem, hogy összeakadok vele, sétálni se mentem…pedig előbb-utóbb szembe kell nézzek vele.
  Ma találkoztam vele a vegyeskereskedésben, felcsillant a szeme, jött felém, de én elfordultam, és éreztem, ahogy duzzad a könnycsatornám. Kiléptem a boltból, és a hegyi úton sietve elindultam hazafelé, törölgetve könnyeim, mert a hidegbe égették arcom a sós nedvek. Hallottam, hogy nyílott és csukódott az üzlet ajtaja, kijött utánam, de nem néztem hátra, próbáltam határozott mozdulatokkal kapatni a meredek hegyoldalba.
Még pár napig összerendezgetem a lelkem, és minden szenvedés / szenvedély nélkül  elé fogok tudni állni, ha a sors újra az utamba hozza.
Ha az a magyar férfi ilyen lelkületű lenne, nem jöttem volna ki újra idegenbe, és a meghitt boldogságban tengethetnénk életünk. De tudom, hogy hiú ábrándot kergetek,..talán sosem leszek boldog senki mellett…..

www.moi.eoldal.hu

12 óra leforgása alatt, ily távoli helyről is próbálkoztam ismerkedni, hátha.... ;)
Az alany egy érdekes férfiú volt, kivel nem mindig értettem egyet, de tetszett, hogy olyan gondolatokat formált meg mondataival, ami megérintett, és helyettem kibontott fogalmakat! 
Eleinte éreztem, hogy kissé hideg, nem oly aktív az érdeklődése, de aztán rákapott ó is a levelezésre! Idáig körülbelül 40 postázásunk volt, az oda- vissza 80 :O /Hűha, ezt nem is gondoltam!/ :)
Nem idézek most, csupán leírom, hogy a kezdeti érdeklődésem most haragra váltott, mely érzés nem található az alapskálámban.
 Folyamatosan azt érzékeltette velem, hogy ő nem ugyanolyan, mint a többi legény, nincsenek vadászösztönei, hanem a fairplay szabályai szerint ismerkedik.
 Én viszont próbáltam humánusabb lenni, vártam volna néhány kedves bókot, érdeklődő kérdést, de ehelyett csak az önfényező kurta mondatokat kaptam. :(
Az utolsó levelében, melyet idézni is fogok, azt éreztem, hogy sehova se jutottunk el a rengeteg írással, nem kerültünk egymáshoz közel.  Hirtelen ötlettől vezérelve firkantottam egy párhuzamos levelet, hogy
-  "Mondd ki, hogy érdekellek!" 
Na ezzel kibújt a szög a zsákból. és az volt a válasz, hogy
- "Érdekelsz...mindenki érdekel!"
  Na, ez egy arculcsapás volt számomra, nem egy meghódítandó nőt látott bennem, hanem egy tömeget.. :) Majd leírtam, hogy mi az, ami hiányzott eddig, a kedvesség, és a koncentrálás a vágy tárgyára! Az újabb válasz is meghökkentett:
- "én pedig nem hazudtolom meg önmagam... és nem leszek kirekesztő... mindenkit szeretek és elfogadok...
mert mindenki, te is, ugyanonnan indul... ha nem lépsz tovább, az a te döntésed...ezt is... elfogadom"
 Mintha tőlem függne a folytatás)) :D 
Nem hagyott nyugodni a gondolat, a nagy szeretetcsomagról, és egy idő után ezt írtam neki:
- "Gondolkodtam...lépj be a Vöröskereszthez, vagy valami vallási közösséghez, ott mindenkit szerethetsz, nem kell senkit sem kitüntetned a figyelmeddel, és aktívan érdeklődni ahhoz, hogy válaszra találj, és szeressenek viszont, még ha csak az érzékek birodalmáról is van szó!
Erre a személyes válaszom az lenne, hogy nem érzem magam fának, hogy mindenhez ugyanúgy viszonyulok...ha valamit szeretnék, megmozdulok, teszek érte, és nem hagyom a figyelmét kisiklani a kezem közül, azért mert az erdő zsong körülöttem...Érző nő vagyok, ha ismerkedem, nem a tömeggel, hanem egy emberrel teszem a sok közül, akit érdemesnek véltem a megismerésemre, arra, hogy eltaláljon a hozzám vezető úthoz, melyen válaszaimmal segítem!
Ez nem másság, inkább sznobizmus, de tudom, hogy ezt se vállalnád fel, mert Te ettől is más vagy!
Az írásaid kellemesek, néhol talán nem elfogadottak, de nem hiszem, hogy ez Téged zavarna, mert azt hiszed, a szabadság mindent megenged Neked. Legyen úgy, nem zavarom köreidet, ...
Csak egy tanács, ne csak magadat szeresd, mert önmagad már nagyon meg tudod érteni, és elfogadni...Kár, hogy mástól is ezt várod csak el, hogy a Te gondolataid fogadja el, és ezért szeressenek. A másik érzelemvilága mit sem ér a szemedben, hiszen hétköznapi dolgok Téged nem érdekelnek,...a sok buta libán is csak nevetgélhetsz, ahogy ezt velem is megteheted, de ez meg engem nem érdekel... :-P

Légy boldog az önismereteddel, de verj ki egy darab falat körülötted, nyiss ablakot a világra, mert előbb-utóbb belefulladsz a nagy fair játékodba, ami szerintem csak álca, mert nincs partner, aki megfelelne társnak, ily egyoldalú játékban. Ha csak nem találsz egy sub beállítottságú szolganőt, aki majd helyesel a kimondott szavaidra, és ösztönösen adja majd magát, amikor Neked szükséged van rá!
Sok szerencsét, Fiatalember!"
 
 Nem bírtam ki, hogy ne osszam meg Valakivel, vagy Mindenkivel! Nem a kudarc fáj, hanem az érdektelenség, az irántam tanúsított figyelem /mely jelen volt a leveleiben, hiszen folyamatosan írtunk egymásnak, akár privizhettünk volna is.../, mely nem lelkesítő, hanem változatlan távolságból üzengetett! 
 Annak örülök, hogy ez a "kapcsolat" most pontot kapott. pedig a férfiú kedvemre való volt! De a lélek is fontos...parázs se lesz, ha nincs meg a szikra, ill a szinkron! :)
 Ha lecsillapodik mérgem, lehet törlöm ezt, mert nem sűrűn fordul elő ilyen képtelen helyzet velem, és nem szeretem az ennyire negatív írásokat, de ki kellett írjam magamból...
Excusez-moi!

Láttam itt többször vicceket a saját iromány helyett, úgy gondoltam, hogy ez kihagyhatatlan olvasmány Ero lakóinak! Nem bírtam ki, megosztás nélkül! :D :P

"Csak felnőtteknek! :) 
  Gyerekektől kérdezték mi a "kurva" szó jelentése. (a felmérés a szülők beleegyezésével történt)

 Zsófi, 6 éves. A kurva? Az egy csúnya szó amit apu mond amikor nem megy a számítógépe. ...
 Peti, 7 éves: A kurva, az egy olyan néni, aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak egyedül elaludni mert félnek a sötétben.
 Eszti, 8 éves: A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint.
 Bécike 7 éves: A kurva, az a fradi, mert apa mindig azt mondja, hogy kurva fradi, kurva fradi! Bár nem tudom, hogy mi az a fradi, de biztos az is nagyon csúnya szó.
  Csilla, 6 éves: Apa szokta mondani, mikor nézem a barbis mesét, hogy már megint ez a rózsaszín kurva vernyákol a tévében és én ilyenkor mindig sírok és anyu megvigasztal és azt mondja, hogy a Barbie nem is kurva, viszont apu egy köcsög. A köcsög, az pedig az a váza, amibe anyu virágot kap, de nem tudom miért mondja ezt apának, hiszen apa nem is váza.
 Botond, 7 éves: A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára.
 Petra, 6 éves: A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. Én is szeretnék majd kurva lenni. (itt anyuka hanyatt esett...)
 Dénes, 7 éves. A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz ilyenkor és azt mondja, hogy megöli a kurva kutyát. Szerintem a kurva az egy kutya fajta, mint például a kuvasz, csak hangosabb.
 Brigi, 7 éves: A kurva az az, aki pénzért szexel, ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem aput. De nem tudom mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el.
 Viola, 5 éves: A kurva az a nagynéném, mert anyáék mindig azt mondják, hogy már megint jön kölcsönkérni az a kurva és akkor megjön a nagynéném. (szülő gyereket tékából kirángat, saller repül...)
 Zolika, 6 éves: A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját és megmutatja a punciját, aztán elszalad."
/ Internetes iromány /

Újabb hosszú történet!
 Tudod, ne olvasd el, ha nem szereted az érzelmeket)) :p 

Eltelt pár nap…
  Kellemes délutáni csokizások voltak, és amikor csak hullt a hó, és ki se dughattam az orrom a házból, akkor ő jött hozzánk.
 Kimentünk a hóesésbe, és dobáltuk egymást)). Na, igen, inkább én, ő csak a markából szórta rám közelről. Én meg elfutottam távolabb, és jól megcélozva odaplaccsintottam néhány hógolyót a kabátjára. Majd visszaszaladtam, és lesöpörtem róla a kesztyűmmel. Átfagytam teljesen, visszamentünk a házba, leültünk a szobámba a szőnyegre, és meséltünk egymásnak régi történeteket. Persze, egy darab szaftos kalandot nem említettem, de ő azért megjegyezte, hogy biztos kedvelnek a férfiak a tulajdonságaid miatt. Csak ártatlanul mosolyogtam, kivittem a ház elé, elterültem a hóba, és csapkodtam egy elég nagy angyalkát, és mutattam, hogy én ilyen ártatlannak képzelem magam! Ő erre csak kacagott, és a havat szedegette ki a hajamból és a ruhámról. Visszaültünk a szőnyegre, mondta, hogy cseréljek ruhát, vagy feküdjek ki a padlófűtés miatt, nehogy megfázzak. Elmentem átöltözni, és láttam, hogy meg fog enni a szemével, amikor visszatértem lila felsőmbe, és fekete, fodroska szoknyámba. De nem tett mozdulatot ennek a véghezviteléhez, csupán a kezét nyújtotta, hogy foglaljak helyet mellette. Nem engedte el a kezem, csak simogatta a másik kezével a kézfejem, és nézegette a nem éppen friss műkörmeim, hiszen ez volt a 7. hete, hogy nem látott szakembert a karmom, én meg csak szerényen reszelgetni szoktam, mint a viccben a nyuszika, ápolom - nem szeretem a hosszú körmöket. Játszott az ujjaimmal, és mesélt a nyári hónapok munkáiról. A tehenekről, amik most béristállóban vannak, de tavasszal mennek a legelőjére, és vígan lesznek őszig. Kérdeztem, hogy vajon lilák-e, mert Magyarországon az alpesi tehenek lila ködben léteznek.)) Nevetett, és folytatta a gazdaságáról a mesét. Majd megtanít traktort vezetni, mert elmondtam neki, hogy mekkora rally-bajnok vagyok, és imádok autózni. Repült az idő…. Időnként otthagytam, hogy a munkámat is végezzem, amiben örömöt lelek, kivéve éjszaka..)).
 Nos, megkérdezte, hogy mi legyen Szenteste, nem szeretne nélkülem lenni, de a munka miatt, tudja, hogy furcsa lenne, ha együtt töltenénk, hiszen a szobámba nincs feldíszített fa, csak az illata, mert az ablakpárkányra belülre sok ágat tettem… Gondolkodtam, mi legyen, hogy mindkettőnknek jó legyen. Nekem 22 óráig foglalkoznom kell a beteggel, nem hagyhatom magára. Ezért kitaláltam, hogy este, ne az ünnepre koncentráljon, bár a szeretteire gondoljon, és készülődjön, mert este elmegyünk az éjféli misére, ha nincs ellenére, együtt tegyük meg az utat. 
 E körzetbe beosztották a miséket, mikor melyik faluban tartják az ünnepeken, és a mi kis eldugott falunkra jutott az éjféli időpont. Ez épp jó volt nekünk. 
Az ötlet hallatán átölelt, és csak ennyit mondott: Köszönöm, Kedvesem! Mosolyogtam, de a szívem is ezt tette, éreztem, hogy ez volt a vágya, mert vallásos embernek véltem, a házában több helyen is láttam feszületet, és a betegsége se újult ki, nem is rosszabbodott, kell higgyen isten létezésében. Rólam ez nem mondható el…hiszek, de nem feltétlen benne.
 Aznapra lejárt az időnk, kikísértem, és két puszit az orcájára adva útnak  indult a nagy hóban.
 Másnap korábban jött, épp a hómasinával küszködtem, amikor szabályosan fogta a hasát a kacagástól, mert először magam felé irányítottam a hómaró kivezető kéményét, persze véletlenül!  Átvette a gépet, és gyakorlott mozdulatokkal letoligálta mind a három garázsunk elől a nagy kupac havat. 8x 30 m a terület, utálatosan nagy, nem kívánnék ily házikót magamnak, ahol ennyi a hófödte, takarítandó felület.
 Amikor végzett, kartonra helyeztük a csöpögő berregőt, és beosontunk a szobámba. Megköszöntem, az orrára nagyot cuppantottam. Elkapta a derekamat, de abban a pillanatban el is engedte…nem mert csókot lopni, pedig készen álltam rá. Sok idő elment a munkával, így csak egy tea mellett váltottunk néhány szót, és elment. Amikor el akartam búcsúzni az ajtóban, a betegem csengetett, szüksége volt rám, így csak egy puszit küldtem a tenyeremmel, és ő elkapta a levegőben a cuppot, és a kabátja alá rejtette.  Istenem, ez az ember szerelmes!....
 Kértem, hogy ne ajándékozzon semmit holnap, mert én se készülhettem, majd egyszer megajándékozzuk egymást, amikor nem dolgozom…  Ezt megígérte, és látta rajtam, hogy komolyan mondom, hogy nem szeretek úgy kapni, ha én nem adhatok…
 Eljött a 24-dike is. Délután eljött hómasinázni, de ma nem értem rá, mert a beteg igényelte a jelenlétem, így nélkülem dolgozott, csak sóvárogva néztem az ablakból a serénykedését, néha odanyomtam az orrom a hideg üveghez, és a szememmel integettem, amit ő heves kalimpálással viszonzott, és folyamatosan mosolygott.
 Aztán eltüntette a gépet a garázsba, és hazament. Örültem, hogy nem kell kimennem a hidegbe, és tiszta a feljáró, de az kevésbé, tetszett, hogy nem válthattunk pár szót… Majd éjjel bepótolom! Gondoltam én!
 A postaládáig azért kicammogtam, és tágra nyílt a szemem, amikor egy borítékot nekem címezve találtam ott, s belenézve, - hisz nyitva volt, egy képeslap volt egy fényekbe öltöztetett szívvel, és a nevem volt a közepébe írva. Kamaszos ajándék, de tudtam a mögötte lévő érzelmi töltetet. 
 Az esténk kellemes volt a beteggel, átadtam az ajándékom, ő is megmondta, hogy a fia hova rejtette az én meglepetésem, mert ő ugye nem tud felkelni, és a fiával szövetkeztek pár hete, aki havonta 1x jön pár órára. Megkerestem, egy nagy Merci bonbon volt, és egy boríték. Meglepett, de nem könnyeztem, viszont ő igen, hisz nem számított semmire, mert ételt-italt nem fogyaszt 4 éve. Én egy képet, pontosabban egy keretben grafikát adtam, meg egy új pólót, és egy új mosdókesztyűt…higgyétek el, mást nem lehet, de ennek nagyon örült, és amikor meglátta a képet, amin a fia volt gyermekkorában, elpityeredett a meghatottságtól, Odahajoltam, hogy adok két puszit, ekkor átölelt, és éreztem a szeretetét, és a háláját is egyben. Ezután mesélt a képről, az unokájáról, akit 2 éve nem látott, a menyéről, aki szintén nem jár ide..félnek a betegségétől. Pedig ne fertőző! Szépen telt az esténk, rádiót hallgattunk, karácsonyi slágereket, és a történeteire figyeltem, nevettem és szomorkodtam, ha olyan volt.
 Mondtam neki, hogy ma éjjel, miután az alvását előkészítettem, elmegyek a templomba, Lelkesített, hogy ő is megtenné, de hát a körülmények nem engedik. Kérte, hogy másnap reggel mindent meséljek majd el.
 22 óra után, dolgomat befejezve elköszöntem, ő még tévézett.
A fürdőbe vonultam, hajat mostam, zuhanyoztam, hisz Hansi 23.15-kor jön értem. Meleg gyapjúruhát, mintás, vastag harisnyát, finom sálat, arra egy meleget és a kabátom, fültyűm kesztyűm felvétele után, épp időben mentem az ajtóhoz. Már jött a ház felé a felhajtón, széles mosolya levakarhatatlan volt! Az enyém is! Megkérdeztem, hogy belekarolhatok-e, mire megfogta a kezem, és megkérdezte, hogy nem jobb, ha a tenyerem belesimul az övébe…Hagytam, mert puha kesztyűje kívülről is meleget árasztott, és jólesett kéz-a-kézben menni a havas úton, bár én eléggé szédelegtem, sokszor a karjához értem, de ő megtartott erős szorítással, nem estem el.
 Kevesen voltak ekkor még az utcán, mindenkinek köszöntünk, ahogy viszonozták is. El se tudtam képzelni milyen gondolatok járnak a falubeliek fejében, hát még Hanséban. Csak keveset beszélgettünk, érezte, hogy zavarban vagyok, de tekintete biztatott, ne féljek, velem van, és őt tisztelik a faluban, ne gondoljak semmi rosszra.
A templom csalogató fényei már messziről látszottak, és a fúvósok próbája is zengett a sötét éjszakában…Felengedtem, és megszorítottam a kezét, amit ő rögtön megértett, visszaszorított, és rám kacsintott. Beléptünk, nem voltak még sokan. A jóképű tiszteletes rendezgette a ministránsokat, a zenekar a karzaton hangolt, mi pedig beültünk középen egy fűtött padsorba. Nem engedte el a kezem, és ezt a belépők is látták, mert a bejárat a templom oldalában van, így rögvest látni a középső padot, s ott a „mátkapárt”. Nem tudtam, hogy helyes-e, amit engedek, mert bár az érzelmeim megrezegtette, mégis kételyek fogták közre szívemet… Kigomboltuk a kabátjaink, akkor vettem észre, hogy az ünnepeken hordott kis zakóféle van rajta, olyan stüszivadászos)). Többször láttam már tv-ben, vagy a sörfesztiválon hasonlót. A többi férfi is e mentében érkezett, és nagyon csinosak voltak e különös népviseletben. Meg is dicsértem, amitől láthatóan még egyenesebben ült.
A szentmise nem volt más forgatókönyv alapján, mint Magyarországon, csak itt többet tornáztunk, mert többet térdeltettek, és állítottak fel minket. Szóval mindent végighallgattunk, Hansi énekelt, imádkozott, én magyarul tettem ezt mellette, és ő bátorított, hogy nyugodtan tegyem, mert nem a nyelv számít e berkekben, hanem a hit. 
 Aztán a szentmise végetért, és akkor ért a meglepetés, mert a ministránsok, úgy tízen a sorok mellé álltak, égő gyertyával a kezükbe. A templom mesterséges fényei kialudtak, és az emberek gyönyörű kórusban énekelték a Stille Nacht, Heilige Nacht-ot. Csodálatos volt, és egyszer csak a karzatról a fúvósok is bekapcsolódtak…a szívem kalapált, én is énekeltem, és az összekulcsolt kezem szétcsúsztatva a könnyeimet töröltem. Ilyen érzést ritkán éreztem…átszellemültem, sírtam, és halkan énekeltem elcsukló hangon…Hansi észrevehette, mert átölelt, és nyugtatott, de éreztem, hogy ő is meghatódott. Ez a felemelő élmény volt a legszebb a faluban a 8 hét alatt. Kifújtam az orromat kifele menet, a tiszteletes mindenkivel kezet fogott, és boldog karácsonyt kívánt minden hívőnek. Mosolygott, és nem mutatta, századszorra sem, hogy unja ugyanazt a két szót, mert néha tett egy személyes megjegyzést a falu apraja-nagyjának. Amikor odaértem elé, annyit fűzött hozzá, hogy örül, hogy köztük vagyok. Mosolyogtam, és csak annyit mondtam, hogy én is boldog vagyok. A pillanatnyi állapotomra ez tényleg igaz volt.
Kézenfogva indultunk el Hansival, de egy idő után átölelt, és magához húzott. Nem húzódtam el, a meghitt templomi élmény után jólesett a férfiölelés. Félúton megállított, maga felé fordított, megfogta fülmelegítőm, és már azt hittem megcsókol, de nem tette meg, csak annyit mondott, hogy boldog, és köszöni a ma estét. Istenem, én miért nem érzem felhőtlenül boldognak magam?! Nem beszélgettünk hazafelé, mert néha sikítoztam, hiszen csúszott a hó teteje, és bizony többször majdnem magammal húztam esés közben, de nem engedett el, és így nem lett havas a hátsó fertályom! ))
A bejárati ajtó előtt elé álltam és tudta, hogy mire vágyom, mert szenvedélyesen átölelt, éreztem, hogy a szíve a torkában dobog, és forrón megcsókolt. Nem volt ebben erőszak, se követelőző nyelvkiöltés, csupán érzékenyen, mégis vággyal telve tette, elgyengültem tőle.. Megtartott, ahogy ma éjjel már annyiszor, de ez most lágyabb volt, mégis erőteljes. Nem csúszott a keze semerre sem, a derekamat húzta csak magához. A csók után apró puszikkal borította arcom. Lehunytam a szemem, és kipottyant egy könnyem, nem értem magam se! Élveztem a finomságát, de nem tehettem meg őszintén a viszonzást.  Mosolya mosolyt csalt arcomra, könnyemet letörölte, és a derekamat elengedve, hideg orcámat a két kezébe emelve kimondta, amitől féltem: Szeretlek, F. még sose voltam ilyen szerelmes! Majd újra megcsókolt, bár ez már nem volt olyan heves, de tele volt érzelemmel, és én csak könnyeztem. Ölelt, a hajamat simogatta, nyugtatott, és hozzátette, hogy tudja, hogy jól érzem magam vele, de látja, hogy az érzelmeivel letámadott, és én még nem vagyok kész befogadni ezt. Honnan tudhatta? Ennyire látszott? Nem, azt nem hiszem, mert vágyódtam a karjaiba, nem a testiség, hanem a kedvesség, amit kaptam tőle..ez volt a motivációm. Még egy hosszú, puha csókot adott, és azt mondta, hogy holnap a szokott időben jön majd…., és nem kér semmire választ, csupán lehessen velem, mert ő ettől is boldog, hogy láthat, és érinthet, és beszélgetünk. Addig nem megyünk tovább, míg én nem akarom. Sóhajtottam egy nagyot, futó csókot leheltem ajkára, és becsuktam a bejárati ajtót. Belül hallottam, ahogy ropog a hó a lába alatt, és az ajtót belülről támasztva bőgtem…hogy lehetek ilyen hülye!!???  

Nem bírtam ki, ezt le kellett írnom! :) Ha valaki nem szereti a hosszú, nem erotikus írást, most lépjen ki e blogból,mert nem akarom, hogy csalódást okozzak olyannak, ki kéjes szenvedélyre vágyik, ...azt nem talál itt! :)

Három napja voltam a helyi pékségbe, ami igazából nem csak péktermékeket árul, hanem egy kis vegyes-kereskedés inkább, hiszen a jégkrémtől a harisnyáig, a felvágottól az uborkáig, mindent lehet kapni. Persze nem sok a választék, és az is méregdrága. A legközelebbi bolt 20 km-re van, így a röghöz-kötöttek kénytelenek beérni eme kis „bót”-tal. 
 Egy héten egyszer be kell ide mennem, napilapot venni, és egy tv-újságot, meg persze csokoládé-muníciót magamnak. 
 3 napja is ezt tettem, és az eladó szólt a társának, hogy jöjjön ki és nézzen meg… Úgy vélte, nem értem, hisz magyar vagyok, nem muszáj a nyelvüket beszélnem. De azért a szemükbe néztem, mosolyogtam, és megkérdeztem, hogy miért kell engem a másik eladó is megnézzen. A szemük tágra nyílt, és mivel elszégyellték magukat, újra megkérdeztem, és hozzátettem, hogy nincs semmi baj, csak kérném, hogy mondják el, miért beszélnek rólam. 
A válaszon nagyon meglepődtem, ők meg nevetgéltek, mert egy helyi legény mindenkinek mesélte egy ideje e helyiségben, hogy megtetszett neki egy magyar nő, csak én nem akarom őt észrevenni, csak köszönök neki. Hansi a neve a titkos udvarlónak, ezt is megtudtam… Megkérdezték, hogy van-e a hazámban férjem, barátom, vagy valamilyen aktív kapcsolatom, ami miatt nem akarom az ismerkedést ezzel a gazdával. Válaszom őszinte volt, hiszen nem élek párban, és ezt élvezem is! 
 Hazafele menet nem hagyott nyugodni a gondolat… és vigyorogtam, hogy itt is milyen dilipókok a férfiak, nem bírnak a vérükkel, ill. a szemükkel!
Közben néztem a karácsonyi dekorációkat, ablakokban a gyertyákat, a kertekben a fényalakokat, és a házak külsején a füzéreket! Csodálatosak ezek a díszítések, teljesen elvarázsolnak, és ünnepivé emelik a hangulatom. Némely ablakba különböző motívumok voltak kialakítva…az egyik takaros kis ház nagy ablakában, egy óriási körben csillogtak a fények, közepén egy nagy ezüst hópehellyel. A bejárati ajtóban állt egy férfi, mint mindig most is köszöntem. Bár sose hallom mit mond, mert fülembe zene duruzsol, de látom, hogy mozgott a szája, fogadta a köszönést, talán még hozzáfűzhetett valamit, mert hosszabban járt a szája…, mosolyogtam rá, és haladtam hazafelé.
 Másnap is mentem a napi sétámra – ez egy óra a hegyről le, majd egy másik úton fel -, és újra e ház előtt mentem el. A férfi vagy odafagyott, vagy már várhatott, mert széles mosollyal intett, ami szokatlan volt. Megálltam, kivettem a fülhallgatót, és aktívan figyeltem, hogy mit szeretne. Odasietett elém, és kérte, hogy ha nem sért meg, beinvitálhatna-e egy kávéra, vagy egy forró csokira. Nem mertem igent mondani, hiszen azt se tudtam, hogy ki ő, ezért kezet nyújtottam, és bemutatkoztam. Megfogta a kesztyűm, és kezetcsókolt, szintén egy névvel ellátva a beszélgetésünk, Hans volt! Érezhette, hogy elpirultam, mert szabadkozni kezdett, hogy ne értsem félre, ő csak egy kis beszélgetést szeretne, és egy forró ital mellet a melegben  biztosan könnyebben cseveghetnénk, mint itt a hóban ácsorogva. Kedvesnek találtam, de mi lesz így a sétámmal? Mondtam is, hogy talán visszafele, félóra múlva, ha megvár, akkor megejthetjük a csokis dolgot. Megígérte, hogy addigra gőzölgő csészékbe tölti a nedűt, csak siessek, mert tudja, hogy csak egy órám van erre. Vajon honnan tudta? Ezen is gondolkodtam a vidám sétámon, hiszen csak a pékségbe szoktam beszélgetni, egy idős eladónővel, aki  tegnap épp nem dolgozott.
 Csúszkáltam, mint egy kamasz, élveztem, hogy ropog a hó, és a szél borzolja a nem-sok hajam. Fülmelegítőm védett a kipirosodástól, de az orrom, és a kezem kékre fagyott. Az imént jól megnézhettem Hansi küllemét, ami nem is volt olyan kellemetlen, mert bizony egy jóképű, magas, rövidrenyírt barna hajjal, meleg barna szemekkel rendelkezett, És az ujjai, amit még láthattam ápoltnak tűntek. Visszafelé is azon az úton siklottam, ő már a kerítés előtt integetett, fülig ért a szája…mondjuk az enyém is! Bár én a csokira tudtam csak gondolni! 
 Beinvitált a házba, segített levetni a kabátom, a fültyűm, sálam, kesztyűm is leszedegettem, és így már szinte csupasznak éreztem magam, mert mintás gyapjúharisnyám, és a rövidke ruhám, olyan semminek tűnt az előző állapotomhoz képest. De ettől nem jöttem zavarba. Ő is ingben, és farmerben volt már, láttatva pocakmentes derekát, és hosszú combjait. De igazából nem akartam látni benne a férfit. 
 Megjelent a konyhából a gőzölgő csészékkel, és lehuppant velem szemben a kanapéra. Én egy nagy puha fotelt foglaltam el, mert vonzott, és tudtam, hogy ott egyedül ülhetek, nem kell feszengeni. 
 Körülnéztem, és teljesen jó ízlésű nappalit csodáltam körbe, szinte minden fából, gerendák, tálalószekrény, faragott sarokpad, ízléses textíliák,…szóval nagyon tetszett a látvány. Meg is jegyeztem, hogy kellemes az otthona, biztosa felesége ötletei lettek megvalósítva. Nem is volt benne a burkolt érdeklődésem…!
Nevetett, és mondta, hogy eddig nem talált arra érdemeset! Kiderült, hogy 38 éves, volt egy csúnya rák-betegsége, még 5 éven belül van, de dolgozni nem engedik vissza, pedig ég a keze alatt a munka. A házat azért tudja így rendben tartani, mert ideje tengernyi. Megtudtam, hogy reggel ő is járt a pékségben, és ott mondták neki, hogy szingliként élek, és beszélem a nyelvüket, így mert bátorságot meríteni a meghíváshoz, a csoki-imádatomról is onnan informálódott… Kacagtam, és megjegyeztem, hogy akkor ez egy biztos csapda volt. 
Az ital nagyon finom sűrű volt, nézte a számat, miként kortyolgatom, láttam benne a csodálatot. Nem tettem jobban a lovat alá, hiszen nem célom egy ilyen kedves embert elcsábítani, éreztem, hogy ez nem a testiségről fog szólni. Mesélt még néhány dolgot magáról, gyermektelen, de nem életcélja, hogy utódot nemzzen, de nem is lenne ellenvetése, ha összejönne. Mindig ebben a faluban élt, csak dolgozni járt a megyeszékhelyre, ahol egy autógyárnak volt a részlegvezetője. Kérdéseire szerényen válaszoltam, zavarban voltam, hiszen lassan ráeszméltem, hogy miért is engedtem ezt meg, hogy társalogjak egy komoly érdeklődésű emberrel, mikor én bohém vagyok, s nem akarnék egy faluba eltemetkezni a világ végén. Bár ezek nagyon előrevetített gondolatok, de azt a figyelmet a szemébe, amikor engem hallgatott, nem lehetett nem félreérteni… csüngött a tekintete az ajkamon. Jólesett, de ezt nem engedhetem meg! Miután kiürült a poharam, megköszöntem, és búcsúztam, mert lejárt a félórám. Felugrott, és pindurt szomorúan mondta, hogy nem akarja, hogy baj legyen, és a munkámba késve érkezzek, de holnap is szívesen látna, egy újabb adag forróságra. Kérdeztem, hogy miért teszi ezt. Csak halkan válaszolta, hogy szeretne többet megtudni rólam, ismerkedni, és talán valami kialakulhat. Itt kellett volna azt mondanom, hogy a magyar férfiak érdekelnek, nem szeretnék ebben az országban élni, nincsenek komoly gondolataim e pár hét alatt, mit itt töltök közöttük. Ijedten nézett rám, hogy nem maradok itt tovább, és érdeklődött, mikor megyek haza. Örvendezve újságoltam, hogy még egy bő hét, és végre magyar földön lépkedhetek, de erre ő nagyon szomorú lett. Megérintettem, a karját, és megnyugtattam, hogy  addig még találkozhatunk, folytathatjuk az ismerkedést. Éreztem az ingen keresztül a karizmát, legszívesebben megsimogattam volna felderülő arcát, de visszafogtam magam. Újabb kézcsók, és kisiettem a kapun. Ha érzem, hogy néznek hátulról, mindig összeakadnak a lábaim, zavarban vagyok, most se volt másképp, és még csúszott is az a fránya út! De egyenes derékkal, vidáman haladtam...Vajon mi-felé haladok vele?


Legyen folytatás? ;)

**Letészem a lantot....**

Valamit szeretnék, de nem ezt...
Valaki izgat, de ő nincs velem...
Valamikor siettem ide belépni...
Volt sok szép kalandom....
Vannak, kikre most is szívesen gondolok, és szívesen beszélgetnék velük, de nem keresem őket...
Vágyom az érintésre, de nem akárkitől....
Vadabb dolgokat is bevállaltam, szinte mindent kipróbáltam....
Verekedtek értem, s a győztest magamévá tettem...
Világot láttam fiatal titán mellett a jobb egyesbe, s a tájat is élveztem...
Világ dőlt össze bennem, amikor 16 év után elengedtem, de megtettem, és nem felejtem, kedvelem....
Végre kimerem mondani / írni, hogy ez nem elégít ki engem....
Végletekig kell mennem, nem csak a szex kell éltessen, az élet körülöttem van, meg kell lelnem....
Veletek élveztem e buja világ perceit, s sokat idétlenkedtem....
Vénültem talán, hogy számadást teszek?...lehet,de ez esik most jól nekem....
Vesztegzár alatt élt a lelkem, de a testem nem viselt erényövet, s ezt szabadon engedtem...
Vonaglott testem, eszméletlen sokat megtehettem, nem volt ki megálljt mondjon nekem....
Véletlenül is összeakadtam édes kéjérzést adó emberekkel, s növelve az önbizalmam, a föld felett jártam néhány centivel....
Vesszőzve érzem most magam, s nem a nemesebb szervre gondolok, csupán a népek szemében látom a kimondatlan szitkot....
Valaha a hűséget szentnek tartottam, s más férfiú személyére igényt nem tartottam....
Vőlegényem szerelme megpecsételődött, s én marha az internet bujasága miatt kiengedtem a gyeplőt, de már nem bánom...
Vagyis nem szeretném már újra őt, mert megízleltem azt az almát, ami nem enged vissza az Édenbe,....
Vadidegenek leltek megnyugvást, vagy épp szenvedélyt a karomban, ölemben.....
Vágtattunk a tüzes képzeleten, és áldoztunk a szerelem oltárán....
Visszagondolva, fantasztikus volt az utolsó 5 évem....
Van, aki 14 élete alatt nem élné meg, mi kijutott nékem...
Viszolygok az öregségtől, kinek kellek fonnyadtan, fogatlan, és hajlott derékkal?....hisz nincs mellettem állandó, ki velem vénülne....
Vegyes érzelmekkel néztem mostanában a blogokat, az adatlapokon mutogatott fotókat....
Vendégnek éreztem magam, kívülállónak, nem tudom mi történt velem.... 
Vagy talán csak megbolondított az itteni magány?...nem, nem hiszem,....ez már egy ideje érik bennem....
Veszek egy mély levegőt, s elhagyom a nyílt vizeket, most csak settenkedve, csendben nézek majd ide be....
Vakon szeretnék bízni Benne, de nem merek már senkiben, miután látom, hogy itt mily szálak szövődnek....
Védelemre vágyom, nem élettársra, csupán a Valakire, ki nem tévelyeg el, de nem is óhajt bútort hozni....
Voltaképpen miért is írtam ezt meg? Mert ' Letészem a lantot..' - átmeneti időre...

Vége a dalnak....



[html]www.moi.eoldal.hu[/html]

Délelőtt a „Polgár Jenő hivatalba” volt dolgom.  Városom nem nagy, így minden alkalommal gyalog teszem meg az alig egy kilométernyi távolságot. Biciklizni is szeretek, de úgy túl gyorsan odaérek, és nem billeghetek végig a széles járdákon.)))))).
 Szóval a hivatal előtt ácsorgott egy „fekete sereg”.
 Gyászolók voltak, férfiak- nők vegyesen. Nem is érdekelt különösebben, csak éreztem egy szúrósabb tekintetet a ruhám vonalán. Odapillantottam, egy kellemes arcú, kreolbőrű férfiú „stírölt”.))) De nem néztem meg igazán, mert egzakt céllal mentem a dolgomra. 
 Miután végeztem az okmányos irodába, hazalibbentem, és hideg innivalóra vágytam. Kinyitva a hűtőt, szomorúan tapasztaltam, hogy amióta nem vagyok folyamatosan a lakásomba, az ilyen készletek bizony nincsenek bekészítve, sőt még fellelhetőségük is csak a boltok polcán lehetséges. Átöltöztem – másik szoknya, másik harisnya, mert ez az egyik mániám)), és felkerekedtem, a „legkisebb is számít” felé vettem az utam, egy minibusz segédletével, mely kimondottan csak oda-, meg visszaszállítja a vásárlókat. 
 A kisüzletekben mindig találok csevegőpartnert, régi ismerőst, kit régen láttam, és jólesik megkérdezni, hogy mi újság /nem mizu! :P / vele mostanában.
 Most is beleakadtam egy kedves kolleginába, és már épp elköszöntem tőle egy Sziá-val, amikor a válasz nem csak a hölgytől jött, hanem a mellettem elhaladó ismerős arcú férfitől is. Fogadtam az ő köszönését is, de mindjárt mentegetőztem is, hogy mi nem ismerjük egymást, úgy gondolom.
A válasza meglepő volt:
- Az nem baj, de valahogy el kell kezdeni! – és kacsintott a meleg barna szemeivel. 
No, azért ily könnyedén nem adom magam…! 
- Ne haragudj, de megy a buszom!- szöveggel, gyorsan kisiklottam a boltból, és igyekeztem a megállóba.
Volt még 7 perc az indulásig, nézelődve várakoztam. És lőn…, megállt előttem egy feltűnő autó, benne az ismeretlen- ismerős pofival. 
- Elvihetlek? – jött a kérdés.
Mosolyogtam, éreztem, hogy nem úszom meg, - talán nem is akartam)).
-	Lehet, hogy nem is arra mennél, amerre én szeretnék, miért tennéd? Nem is ismerjük egymást! – próbáltam álszentül hárítani.
-	Akkor ez egy jó alkalom, hogy megismerjük egymást, gyere! – vigyorgott a szép fogsorával.
Beültem mellé, húzkodtam a kurta szoknyám, hogy ne tévelyegjen el az útról a szeme a „tinó” térdeimre, de nem sok sikerrel tehettem, mert pont ez volt a csábító számára, és ezt meg is mondta.
-	Már délelőtt kinéztelek magamnak a városban, és mondtam is az öcsémnek, hogy szívesen meghódítanám ezt a nőt! És ez valami isteni szerencse, hogy most itt találtalak!
Vigyorogva pirultam, de nem hagytam szó nélkül:
-	Ugyan, Fiatalember, nem vagyok olyan kis fruska, aki után megfordulnak a férfiak! Tudom, hogy ez csak a szokásos kedveskedés, de nem vagyok ennyire naiv!
-	Megiszunk valamit? Szeretnélek jobban megismerni!
-	Tele van a szütyőm fagyasztott dolgokkal, haza kell mennem kipakolni…. – és ezt nem azért mondtam, hogy a lakásba akarom cipelni őt… / még nem!))
-	Jól van, akkor kirakod, amit vettél, és megvárlak a ház előtt.
Most erre mit mondhattam volna? ))) Nevettem, hogy milyen kitartó, és határozott, pont, ahogy szeretem ezt a férfiakban. 
 Kiderült, hogy ő volt a kis „matricaszemű” délelőtt, és az is, hogy egy hete halt meg a felesége….
 Igen, ezt mondta, amit persze én se hittem el, hiszen a viselkedése teljesen rendezett lélekre vallott, és nem láttam a szomorúság apró jelét sem.
Kíváncsivá tett ez a dolog, de nem a csábító szövege érdekelt innentől.
 Hazavitt, valóban hűen megvárt, és a város leghangulatosabb kávézójába beültünk. Ez olyan 14 óra fele történt. 
Egymással szemben ültünk, és fürkészhettem az arcát, a mimikáját, a mozdulatait minden egyes szavánál, történeteinél.
 Megtudtam, hogy féléve haldoklik a felesége, daganat vitte a halálba, és ő végig ott volt mellette, nem hagyva magára a szerencsétlen asszonyt.
 Fél éve nem volt nő a közelében, akivel összebújhatott volna, és könnyíthetett volna lelki-, és testi gyötrelmein egyaránt. Mert a hűséget tiszteli, és soha nem volt egy kicsapongó gigoló, pedig voltak ajánlatai, amikkel nem élt. Őszintének tűnt, és szerintem az is volt! 
 Megkérdeztem, hogy most miért változott meg ez a hozzáállás, hiszen még ki sem hűlt a felesége ágya, ill. emléke. Sőt gyászidőszak alatt miért ily merész?
A válasza meglepett:
- A nejem meghalt, most már szabad más nőhöz érnem, és már nagyon vágyom valakire, gyengédségre, beszélgetésre, senkinek nem tartozok elszámolnivalóval, a szívem szabad lett.
Délelőtt, amikor megláttalak, és mondtam az öcsémnek, hogy téged szeretnélek, ő is helyeselt, és nálunk ez a szokás, hogy ha megözvegyülünk, akkor akár már másnap is rákacsinthatunk egy nőre, minden ítélet nélkül.
Nagyot néztem, mert ilyen magyarázattal még nem találkoztam! Ő a származási szokásaikra utalt! A romáknál ilyen lehetséges? :O
Nem merem ma sem elhinni, és akkor is kételkedtem ebben, de a saját gondolataim se hagyták, hogy partner legyek ebben a szövevényben.
Bár nagyon kedves, csábítóan finom modora volt, választékos a beszéde, és az illata is éppen az én nózimnak megfelelő, de azért mégis…! Egy frissen megözvegyült férfiút nem vinnék bele a bűnbe, még ha ő kezdeményezte is! És még az a hüle szikra is működött köztünk!)))
Este 6-kor, mondtam neki, hogy a nagy kerek kufferem kockásra ültem, és szeretnék hazamenni, aztán majd telefonon értekezünk valamikor. Megadtam a számom, és beültünk az autóba. Egyszerűen nem akartunk az utcánkba érni…., lassan vezetett, és kerülőutakon haladtunk. Folyamatosan bókolt, mézes szavaival már majdnem meggyőzött, de amikor megállt előttünk, akkor határozottan rákérdezett, hogy biztos vagyok-e a nemleges válaszomba, hogy ma együtt töltsük az éjszakát?!
 Bizonytalan voltam ekkor, de megint eszembe jutott, hogy milyen képtelen dologba akarok beleegyezni, és a szemébe mondtam, hogy ez ma nem fog menni! 
 Láttam, hogy szomorú lett, és azt mondta, hogy mielőtt elalszom, csörgessem meg, ő visszahív, és szeretné még hallani a hangom. Erre igent mondtam.
 Kiszálltam, bementem a házba, és csak járt az agyam. Megint egy lehetetlen helyzetbe kerültem, és csak rajtam múlott, hogy mi lett volna a folytatás.
 Meggyújtottam a kád szélén a gyertyákat, finom A. Bocellit készítettem be, és elmerültem a habokba.
 Megnyugodva bújtam 8-kor a puha ágyamba, és hamar elszenderültem. 
Az éles telefonhívásra riadtam fel egy óra múlva, amikor ő telefonált, hogy mit csinálok, és zavarhat-e egy kicsit még? Mosolyogtam a kitartásán még mindig, és bevallom, ha ott lett volna, nem zavartam volna ki a hálószobámból.
 Mondtam, hogy már ágyban vagyok, alvásra kész állapotban, de beszélgethetünk, természetesen.
 Újabb meglepetés volt a válasza:
-	Öltözz fel, mert itt vagyok a házad előtt, és személyesen szeretném folytatni a beszélgetést egy vacsora mellett.
Na, ez már így igazán megtette a hatását, mert eljutottam odáig, hogy nem nekem van a lelkemmel elszámolnivalóm, ha hagyom magam elcsábítani, és e perctől kezdve kikapcsoltam az aggályaimat, átadtam magam az általa teremtett hangulatnak. Ami kellemes, édes és felejthetetlen volt.
 50 km-t kocsikáztunk, mert a kedvenc éttermébe akart vinni. Tényleg egy fantasztikus hely volt, finom illatokkal, ízléses bútorokkal, tanyasi hangulatot idézve. Jól éreztem magam a társaságában, belekaroltam, amikor a karját nyújtotta, és éreztem, hogy megrezdült, ahogy a testünk összeért. Pedig még ruhában voltunk))!
 Vacsora után, a közeli patak partján sétáltunk a sötétben, és egy váratlan pillanatban magához húzott, és hevesen szájoncsókolt! Majdnem összecsuklottam a meglepetéstől, a bizsergető- villámcsapásszerű érintéstől! Erősen tartott, és éreztette, hogy mennyire kíván! Én sem voltam lady fridzsider, és forrón visszacsókoltam, átöleltem, és hagytam, hogy átjárjon a szenvedély.
 De az éjszaka hűvösen indult, így nem csak a tűztől borzongtam, s ezt észrevéve visszahúzta magát, és invitált az autóba, hogy menjünk egy kellemesebb klímájú helyre. Hazafelé folyamatosan simogatta a combom, én csak az arcát mertem, és a hajába túrtam, / mert azt nagyon szeretem!)))/, hogy a vezetésre koncentrálhasson.
 Egyértelmű volt, hogy hozzám megyünk, nem teszünk most felesleges köröket.
Megálltunk egy benzinkútnál, megfelelő védőfelszerelésért, és végre hazaérve áldozhattunk a szerelem oltárán.
 Szenvedélye, több hónapi kielégítetlensége nem hagyta nyugodtan az éjszaka csendjét! Átszeretkeztük az éjszakát, csillapíthatatlan volt, s ez engem is újra-, meg újrafelajzott. Egyszer olyan volt, mint egy őrült kéjgyilkos, egyszer meg az ártatlan, de huncut kisfiút mutatta. Elbűvölt, és nem éreztem fáradtságot hajnalban sem. A sokadik kéj után, természetes ölelkezésben szenderedtünk el.
 Délben ébredeztem, ő még csukott szemmel álmodott, amikor kisurrantam mellőle a fürdőszobába. Zuhanyoztam, amikor megjelent az ajtóban, és mosolyogva ugrott mögém a vízsugár alá. Nem volt olyan porcikám, amit nem mosdatott volna meg bársonyos érintésével. A szenvedély folytatódott, én is próbáltam krémesen fürdetni, de nem hagyta magát. Nem akart már sietni, és a természetes fénynél élvezte „puha” testem, én meg őt élveztem.
Felszárította a vizet rólam, gyengéden törölt, majd a nappali kanapéjáig eljutva újra az állatiasabb énjét hagyta előtérbe jutni. Nem bántam, mert ösztöneim érezték, hogy ezt most én is így szeretném… Aztán újra kisfiúvá vált, akit tanítani kell, mert ártatlanul kérdezgetett, és a „bajsza alatt” /ami hála istennek nem volt!))/, mosolygott…..
  Este egy telefonhívás szakította meg az idillt. Mennie kellett, amit megértettem. 
 Kérte, ha, újra Magyarországon leszek, jelentkezzek…
Azóta eltelt pár hónap… nem tettem.  Nem tudom miért,… megmagyarázhatatlan. Talán túl tökéletes? Vagy mert már meghódított /-tam, már nem olyan érdekes? :O 
A kérdés nyitott, de megválaszolatlan, mert bár vágyom rá. Mégsem érzek késztetést, hogy felhívjam.
E történet még frissen él bennem, nem találtam konzekvenciát, csak az érzelmeim /érzékeim játékát.

A mindent elsöprő első / utolsó szerelem

Mivel nem voltam pinduri kislány gyerekkoromban sem, 12 évesen a magam 172 centijével, és 62 kg-jával-, úgy néztem ki, mint egy 18 éves fruska. Az osztálytársaim közt én voltam a „tanár néni”. Szerencsémre sose csúfoltak emiatt, a tanulmányi eredményeimmel mindig kivívtam magam körül a tiszteletet.
 A nővérem már eladósorba volt, udvarolt neki egy szép szál legény, rendszeresen járt hozzánk, háztűznézőbe. Sokszor hozta a motoros barátait, akikkel én is szóba elegyedtem, vihorásztam, és jól éreztem magam velük.
 Volt egy fiú köztük, aki nem különösebben tetszett a barna göndörke hajával, de a hangja kellemes volt, olyan tiszta, őszinte csengésű. Pék volt az „eszemadta”! :)
 Nem vettem észre, hogy egyre többet van nálunk, és keresi a társaságom. Egyszer a nővérem félrehívott, és azt mondta, hogy a fiúkának tetszem, és megkérte őt, hogy kérdezze meg, „járnék”-e vele. Viccesnek tartottam, mert én még csak 6-dikos voltam az általánosba, és nem akartam komolyan venni egy 18 éves fiú közeledését.
 Egyik délelőtt együtt néztük a tv-t, mindenki otthagyott minket, persze én is indultam már az ajtó felé, amikor ő elfeküdt a kanapén, és ahol ültem, odatette a fejét. Ja, kihagytam, hogy éjszakás volt, és már nagyon álmos lehetett szegényke! Szóval simogatta a „hűlt helyem”, és mondta, hogy most biztos jól fog aludni, mert az én testem melegében pihenhet. Majd kérte, hogy maradjak még, beszélgessünk. Ezzel a „kanapésimivel” meglepett, és ez indította meg az első tüzes érzéseket bennem. Még senki nem örült így a fenekem helyének, és a vonzó hangja is…. :)
 Leültem a fotelba, csevegtünk, nevettetett.
 Bár tudta, hogy csak 12 vagyok, mégis éreztette, hogy szívesen „járna” velem. 
Végig kedves volt, csábító – udvarló beszéde meghozta az eredményt. Megbeszéltük, hogy iskola után randevúzunk a városban, elvisz süteményezni egy cukrászdába. Persze én faluba laktam, és iskola után csak házimunkát végeztem, de a nővérem segített, hogy vásárolni akar, és szeretné, ha vele tartanék. Ő is „pasizott” volna ebben az időben. Anyukám nem élt már, Szegény, így a szigorú apától kaptuk meg az engedélyt a csavargásra.
 Éjjel és másnap a suliban is be voltam sózva! :) Képzelődtem, fantáziáltam, tele volt a fejem „hímes” gondolatokkal. A tanórák nem érdekeltek, alig vártam, hogy délután legyen, és buszra ülhessek, az „újsütetű” udvarlómhoz.
 Már várt a buszmegállóba, usanka volt rajta, jó kis meleg, szőrmók béléssel, elvégre nagyon hidegvolt, tél közepe lévén.
 A számra adta az üdvözlő puszit, úgy éreztem, mintha villámcsapás ért volna! A lábujjamig ment az izgalmas új érzés. Jó, hogy nem csuklottam össze)). Belefonta az ujjait az enyémbe, és zsebredugta mindkettőnkét, hiszen kékre fagytam már a jeges időben.
 Egy játékterembe mentünk, ahol eljátszott pár forintot. Engem is odaállított maga elé, és irányította a kezem a flipperen… nagyon élveztem! :) A csípője sokszor nekiért a fenekemnek, össze-vissza bizseregtem. Olyan új volt ez a kocsmahangulat, olyan „felnőttes” hely, olyan más, mint ahová én jártam: matiné előadás, meg ritkán cirkuszba. Elég füstös volt a helyiség, köhögtem – úgy látszik már akkor se bírtam a dohányfüstöt)) :P  - , és ezt látván, elhagytuk e „pompás” termet. Kérdeztem, hogy mikor megyünk cukrászdába, megnyugtatott, hogy ne aggódjak, még aznap megkapom a sütiadagomat. :D
 Kézen-fogva sétáltunk tovább. A szabad kezével az orrához nyúlt, egy ujjával befogta az egyik orrlyukát, a másikon meg szabadon kifújta az orrváladékát a hóba. / –Finoman szólva!)) Micsoda férfi! Ilyet csak az apám tud! :) Felnéztem rá. Nem csak azért, mert magasabb volt, hanem mert felnőtt dolgokat mutatott nekem, amiktől az apám eltiltott, pedig azt se tudtam mik azok! :)
Végül csak betértünk egy cukrászdába, ő kávét ivott, én Gyöngyöt kaptam, és végre nyammoghattam egy finom krémest. Olyan boldog voltam, olyan szerelmetes, hogy az már mesébe illő!
 Megbeszéltük, hogy a téliszünetbe pár napot vele töltök, többek közt a szilvesztert is. Ragyogtam a z örömtől! 
 Elkísért a buszmegállóba, Hosszan szájon csókolt, ami életem első igazi csókja volt! Bár nem tudtam, mit kell csinálni, ő átfogta a kabát alatt a derekam, és magához húzott, szorosan ölelt pár percig, majd utamra engedett.
Na, innentől kezdve csak arra gondoltam, hogy én ezé az emberé leszek örökre, feleségül megyek hozzá, és megszülöm azt a 7 gyereket neki! :)
Ő is szerelmes volt, éreztem minden porcikámban. Minden érintést, gesztust szívből cselekedett, tett és mondott.
 Sajnos ebben az időben összeveszett a nővérem a barátjával, így egyedül ő sem jöhetett hozzánk. Csak a nővérem, és a barátnőm tudta, hogy beleestem, mint vak ló a gödörbe! :D
Alibit kerestünk a téliszünetre: a „messzi”-mamához megyek, ezt találtuk ki. / Azért „messzi”, mert nem velünk lakott, hanem egy közeli városba, de mégis messze tőlünk! :)
Apám nem igazán szerette őt, az anyósát, de tudta, hogy engednie kell a gyerekeket a nagymamájukhoz. Így beleegyezett, hogy a szilvesztert nem otthon töltöm.
 Egyszer bejött a szerelmem az iskolába, és elcsábított egy körre a tanulás mellől, és autókáztunk egy kicsit az IFA-val, amivel maszek munkákat vállalt. Na, ez már tényleg sok volt a jóból! Végre „kocsikázhattam”, lóghattam a suliból, és az egyetlen szerelmemmel lehettem! :) 
Nem is törődtem a tanulással, sorba gyűjtöttem a rossz jegyeket, az apám meg alkalmazta a vasalózsinór - , szíj - , és tenyér-terápiát. Nem érdekelt a fájdalom, csak lenne már szilveszter! :)
Karácsonykor nem találkoztunk, de kaptam tőle képeslapot, persze álnévvel aláírva, tele helyesírási hibákkal, de akkor is Tőle volt, és mindig cipeltem a pólóm alatt magammal! :)
Aztán nem volt kapcsolat egészen december 30-ig. Akkor mehettem a „mamámhoz”! Megfürödve, illatosan, a karácsonyi új farmerembe és pulóverembe indultam az agglegénylakásba. Nyáron is egyedül utaztam, így nem kísért senki a buszhoz. 
Várt rám, fantasztikus üdvözlőcsókot kaptam és hazavitt. Nem kell rosszra gondolni! Abban az időben nem az ágy volt a legfontosabb egy bimbódzó szerelmi kapcsolatban. Csak csókolóztunk, de azt teljes hévvel, majd „megevett”! :) Azt se tudtam, hogy merre nyitogassam a szám, vagy mit kezdjek az örökké átfickándozó nyelvével.. Szóval ezt még tanulnom kellett! :)
Vacsorát készítettünk, ami bundáskenyér és tea volt, akkoriban a nagy kedvencem.
Kíváncsi voltam, hogy milyen éjszakánk lesz, mert azt azért tudtam, hogy mi zajlik egy ilyen „nász” alatt, de az eszem súgta, hogy ez még korai lenne nekem, de fortyogtam, mint az abalé a disznóvágáson! :)
Elküldött a fürdőbe, hogy tisztálkodjak, de minek, hiszen reggel kádban fürödtem! :) 
Amikor elmentem a pipildébe, szerencsétlenségemre, vagy a mostani eszem szerint szerencsémre „megtámadott a mikulás”. Na, brávó! Hogy fogom így elveszteni a szüzességem?! /Amit mondjuk nem 12 évesen akartam! / Hogy mondjam el neki?... Nem különösebben kerteltem, mert nem akartam, hogy beleélje magát, így gyorsan kijöttem, és közöltem, hogy ma még nem alhatunk együtt. Csodálkozott, de azonnal azt mondta, hogy megérti, ha még nem akarom, hiszen még nagyon fiatal vagyok, még ha nagylányos is a külsőm, és ő tud várni akár éveket is! Ezzel teljesen elbűvölt! Igazából én se akartam olyan „méhecskés”-dolgot, de amióta titokban megnéztem a Lady Chatterley szeretőjét, azóta kíváncsibb voltam pindurt erre a mitikus együttlétre. Határozott vágyam nem volt, tiszta érzések voltak csak bennem, ezt csak velejárónak gondoltam. Boldoggá tett, hogy ilyen megértő szerelmem van! :)
Külön ágyban aludtunk, így rendelkezett! De azért még beszélgettünk a sötétben és küldözgettük egymásnak a puszikat. Nagyon édes elalvás volt! :)
Az év utolsó napján vásároltunk rágcsálnivalót, üdítőt és alkoholos pezsgőt. Összefutottunk a baráti társaságával, akik még nem döntötték el, hol bulizzanak. Véletlenül elszóltam magam, hogy miért nem jönnek hozzánk? Rámnéztek, majd a szerelmemre, aki meglepődött, de hevesen bólogatott és vigyorgott a végén. Megbeszéltük, mikor érkeznek, majd elvonultak, mi meg mentünk vissza a boltba még egy kis fogyasztani-valóért. 
Amennyire meglepődött, annyira örült is a „vendégeknek”, mert legalább megismerem a társaságot, akikkel szívesen van együtt, ha már családja nincsen. 
Hazaérve készülődtünk, ötletesen kidíszítettem a nappalit, ő poharakat vett elő, és végúl szendvicseket készítettünk. Közben beszélgettünk, egy-egy futó csókot váltottunk. 
Tudtam, hogy mindenki 18 év feletti lesz, és nem tudják, hogy én mennyire vagyok fiatal, így megbeszéltük, hogy ha nem muszáj, ezt a témát ne feszegessük velük.
 Megérkeztek, minden jól alakult, nem lógtam ki a sorból a semmilyen téren, de egy lány mégis megtudta a korom, mert a konyhába megkérdezte nevetgélés közben, hogy melyik gimnáziumba járok. Mire én vigyorogva közöltem, hogy még csak hatodikos vagyok. Tágra nyílt szemekkel nézett, gyorsan megkértem, hogy ezt ne említse a társaság előtt. Eleinte nem is volt szó róla, de amikor visszautasítottam többször a felkínált sört és meggylikőrt, akkor szólalt meg, hogy „ Ne itassátok, még kiskorú!” Na, brávó! :( Ezután középpontba kerültem, mindenki kérdezgetett, okoskodott, a szerelmem hiába próbált megvédeni, vagy elterelni a szót, a többiek nem hagyták. Addig beszéltek arról, hogy ez megrontás, meg nem szabad ilyet csinálni… bár éppen ma tisztáztuk, hogy nem létesítünk szexuális kapcsolatot, amíg nem érzem az érettséget e művelethez. Hiába vagyok külsőre megfelelő, ha én se érzem, hogy erre szükségem van -… amíg azt találtam mondani, hogy szálljanak le rólam, ez a mi dolgunk! Pindurt erélyesebb voltam, elronthattam a hangulatot, mert pezsgőbontás után szedelődzködtek, és hazaszállingóztak. Miután csend lett, én is gondolkodtam és halkan sírdogáltam. Ő  is visszafogottabb volt innentől.
 Másnap kikísért a buszhoz, búcsúzóul magához szorított, a szemembe nézett, és kimondta, hogy Szeretlek. Forrón megcsókoltam, nem akartam elengedni…
Hazaérve azonnal levélírásba fogtam.
 A tanulás rovására lettem szerelmes. Sajnos, túl fiatalon jött ez az érzés. Nem akartam neki se rosszat, hogy a környezete elítélje, amiért egy 12 éves „felnőttkinézetű” lánnyal jár, így akkor, aznap, január elsején a „szívembe döftem egy kést”, és végleg megszakítottam vele a kapcsolatot. Életem első és utolsó szerelmetes időszaka volt, ami villámcsapásként jött, és mennydörgés nélkül, apró zivatarral zárult.
A tanulásra koncentráltam, de amikor egyedül voltam és rágondoltam, éreztem, hogy a szívembe forog az a kés, marja még a bensőmet. Volt olyan este, hogy egy spirálfüzetet teleírtam a nevével, miközben rojtosra fújtam jó pár zsebkendőt.
 Pár évvel később találkoztunk az utcán, ő a feleségével volt, egy kék babakocsit toltak maguk előtt. Mosolygott, felcsillant a szeme, de már nem ugyanaz a tűz volt benne, ahogy nekem se dobbant akkorát a szívem.
 A konzekvencia több is lehetne, de nekem csak két dolog maradt meg ebből.
Jobb csírájában elfojtani az olyan kapcsolatot, amiben tudom, hogy konfliktusok melegágya lesz, és valami apróság már az elején hibaként jelenik meg, mert így elkerülhetjük a bolhából – elefánt effektust, és nem alakul ki egy stressz-forrás, mely megmérgezi a kapcsolatot.
A másik dolog: nem kell feladni, belehalni egy érzelmi csapásba, mert az idő a legjobb gyógyír, és ezt azóta is tapasztaltam. :)